KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/november
KUBRICK
• Békés Márton: Renitensek A lázadás inflációja
• Simonyi Balázs: Lolita fotelje Kubrick Párizsban
• Hubai Gergely: Strauss az űrben A Kubrick-kotta
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Forradalom családi vállalkozásban Melvin és Mario Van Peebles
• Géczi Zoltán: Gyászbeszéd egy virgonc halott sírja felett Kortárs blaxploitation cinema
LATIN MOZI: ARGENTÍNA
• Lénárt András: A Harmadik Film országa A mai argentin mozi
• Ardai Zoltán: Nagy lófrálás délelőtt Cortázar–Antonioni
• Sepsi László: A bűn diktatúrája Argentin bűnügyi filmek
BUDAPEST NOIR
• Kolozsi László: Pesten lehetett este korzózni Beszélgetés Kondor Vilmossal
• Schubert Gusztáv: Bűnös Budapest? Noir Posthumus
RÉMREMAKE
• Varga Zoltán: Ne szemétkedj az eredetivel! Rémremake-ek
• Varró Attila: Vérfrissítés
TATSUMI
• Bayer Antal: A manga felnőttkora Yoshihiro Tatsumi
• Teszár Dávid: Condition humaine Tatsumi
FILMZENE
• Képes Gábor: A borzongás húrjai Riz Ortolani és kortársai
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Csak gépelés Kathryn Stockett: A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
KRITIKA
• Kovács Kata: Botlások négy negyedben A halálba táncoltatott leány
• Kovács Kata: Kultúrturizmus Éjfélkor Párizsban
MOZI
• Vajda Judit: Apró kis hazugságok
• Schubert Gusztáv: Kaland
• Kolozsi László: Tengerre, franciák!
• Kovács Marcell: Álmok otthona
• Forgács Nóra Kinga: Tomboy
• Baski Sándor: Az adósság
• Sepsi László: Santiago '73
• Pálos Máté: Room 304
KRITIKA
• Kovács Kata: Egy nap
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Finánc a pácban
• Roboz Gábor: Testcsere
• Varró Attila: Delfines kaland
DVD
• Pápai Zsolt: Aranypolgár
KRITIKA
• Varga Zoltán: Gyilkossághoz öltözve; Halál a hídon
DVD
• Bata Norbert: Bombasiker
• Kardulesz Rita: Éjszakai nap
• Vincze Árpád: Temple Grandin
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Azt beszélik

Vörös Adél

 

„Coo, coo, ca-choo, Mrs Robinson” – dalolta Simon and Garfunkel a ’67-es klasszikusban egy dévaj hölgyre utalván. Noha az Azt beszélik nem mérhető a Diploma előtt akkori robbanó frissességéhez, a nézhetőbb vígjátékok közé sorolható. Ezt azonban nem Kevin Costnernek köszönheti filmünk, aki volt már rossz, de ilyen élettelen soha (mi van az igazi „diplomás” Hoffmannal?) – hanem a közepesen vicces forgatókönyv figuráiba életet lehelő két színésznőnek: Jennifer Anistonnak és Shirley MacLaine-nek.

Sarah (Aniston) harmincas nő stabil kapcsolatban, házasság előtt, csak épp nem tudja, férjhez akar-e menni barátjához (Mark Ruffalo unalmas, néhol irritálóan hisztérikus alakítása). Krízisét csak élezi a kiindulóhelyzet: Pasadenába utazik teniszkedvelő-porcelánkészletes családjához, húga esküvőjére. Ám a fényképalbum-nézegetés meg a szülők házasságkötésének összevetése születésnapunk dátumával tudvalevőleg ritkán hoz szerencsét: esetünkben egy gondosan rejtegetett családi titok kerül napvilágra. A nagymami (MacLaine) ugyanis maga a megénekelt híres Mrs. Robinson, aki annak idején azt a fiatalembert (Costner) találta megkörnyékezni, aki a lányának csapta a szelet. Most meg az unokájának, aki egyébként csakis genetikai okokból vonzódhat a férfihoz (lásd a fásult Costnert). Innentől sejthető, hogy a nagyinak is lesz egy-két szava az ügyhöz, nem beszélve a talpraesett Sarah-ról (Aniston mesterkéletlensége gyakorlatilag elviszi a hátán a filmet).

Az Azt beszélik csak kevéssé használja ki korrekt alapötletében rejlő humorforrását. A Diploma előtt méltó női inverze is lehetne, ha lenne benne annyi spiritusz, mint rendezőjének, Rob Reinernek eredeti és bátor Harry és Sallyjében volt, ennek híján filmünk sekélyesen boldog véget ér, csak mi maradunk szomorúak. Hát, „God bless you please, Mrs Robinson”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8526