KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/november
KUBRICK
• Békés Márton: Renitensek A lázadás inflációja
• Simonyi Balázs: Lolita fotelje Kubrick Párizsban
• Hubai Gergely: Strauss az űrben A Kubrick-kotta
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Forradalom családi vállalkozásban Melvin és Mario Van Peebles
• Géczi Zoltán: Gyászbeszéd egy virgonc halott sírja felett Kortárs blaxploitation cinema
LATIN MOZI: ARGENTÍNA
• Lénárt András: A Harmadik Film országa A mai argentin mozi
• Ardai Zoltán: Nagy lófrálás délelőtt Cortázar–Antonioni
• Sepsi László: A bűn diktatúrája Argentin bűnügyi filmek
BUDAPEST NOIR
• Kolozsi László: Pesten lehetett este korzózni Beszélgetés Kondor Vilmossal
• Schubert Gusztáv: Bűnös Budapest? Noir Posthumus
RÉMREMAKE
• Varga Zoltán: Ne szemétkedj az eredetivel! Rémremake-ek
• Varró Attila: Vérfrissítés
TATSUMI
• Bayer Antal: A manga felnőttkora Yoshihiro Tatsumi
• Teszár Dávid: Condition humaine Tatsumi
FILMZENE
• Képes Gábor: A borzongás húrjai Riz Ortolani és kortársai
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Csak gépelés Kathryn Stockett: A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
KRITIKA
• Kovács Kata: Botlások négy negyedben A halálba táncoltatott leány
• Kovács Kata: Kultúrturizmus Éjfélkor Párizsban
MOZI
• Vajda Judit: Apró kis hazugságok
• Schubert Gusztáv: Kaland
• Kolozsi László: Tengerre, franciák!
• Kovács Marcell: Álmok otthona
• Forgács Nóra Kinga: Tomboy
• Baski Sándor: Az adósság
• Sepsi László: Santiago '73
• Pálos Máté: Room 304
KRITIKA
• Kovács Kata: Egy nap
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Finánc a pácban
• Roboz Gábor: Testcsere
• Varró Attila: Delfines kaland
DVD
• Pápai Zsolt: Aranypolgár
KRITIKA
• Varga Zoltán: Gyilkossághoz öltözve; Halál a hídon
DVD
• Bata Norbert: Bombasiker
• Kardulesz Rita: Éjszakai nap
• Vincze Árpád: Temple Grandin
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Férfias nevelés

Vida János

Ennek a türkmén filmnek Alekszandr Mitta volt a művészeti vezetője. Készítői Mannheimben az elsőfilmesek, Moszkvában a gyermekfilmek nagydíját nyerték el. A jutalmak odaítélői bizonyára valami ilyesmire gondoltak: az elkényeztetett, pityergős kisfiú-főhősből edzett, bátor legényke válik a film végére, s ez dicséretes példázata kiskorú nézők épülésére.

De vajon a félénkség jele-e az, amikor a fiúcska megsajnálja a nyájat terelő kutya kölykét, mert régi szokás szerint annak levágják a farkát? Kényeskedésből fakad-e keserves zokogásra, amikor meglátja, hogy a féltve őrzött báránykákat levágják, és kikészítik a bőrüket? S amikor nagyapja így vigasztalja: „így nem leszel férfi. Ez a világ rendje” – az példaszerű nevelés-e? Amikor apja megvetően félredobja a szép kis dohányzacskót, amit a fiától kapott ajándékba, csupán azért, mert szerinte a szövés nőknek való munka – ez talán a nemek közötti munkamegosztás időszerű felfogására utal? Az, hogy a kisfiú végül is beletörődik a hagyományos társadalmi szerepek változtathatatlanságába – megnyugtató befejezés-e? Sajnos, a film alkotói igennel felelnek mindezekre a kérdésekre, eszük ágában sincs azt sugallni, hogy a fiúcskának – az anyai nevelés jóvoltából – egyéni érzelmei, saját gondolatai voltak, amelyekről aztán le kellett mondania. Így aztán jóvátehetetlenül torzképpé görbülnek a külön-külön jól megrendezett jelenetek is. Bizony: a huszadik században sem fölösleges ugyan a műalkotás eszközeivel ábrázolni az évezredes patriarkális értékrend továbbélését; ám ugyanezt művészi színvonalon képviselni aligha lehetséges. Márpedig az alkotók ezt kísérelték meg.

Az utolsó jelenetben az apa, a tapasztalt pásztor rámutat az összeterelt, legelésző bárányokra – amelyekről már nem csak mi tudjuk, hanem a kisfiú is, hogy közeli halálra vannak ítélve –, s így szól a gyerekhez: „Nézd, milyen boldogok!”. S valóban: mosolygós-örömteli záró képsor, napfényes-vidám záró muzsika – s ezzel vége. Ezt látván-hallván, végigfolyt hátamon a hideg veríték.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/09 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6026