KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/november
KUBRICK
• Békés Márton: Renitensek A lázadás inflációja
• Simonyi Balázs: Lolita fotelje Kubrick Párizsban
• Hubai Gergely: Strauss az űrben A Kubrick-kotta
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Forradalom családi vállalkozásban Melvin és Mario Van Peebles
• Géczi Zoltán: Gyászbeszéd egy virgonc halott sírja felett Kortárs blaxploitation cinema
LATIN MOZI: ARGENTÍNA
• Lénárt András: A Harmadik Film országa A mai argentin mozi
• Ardai Zoltán: Nagy lófrálás délelőtt Cortázar–Antonioni
• Sepsi László: A bűn diktatúrája Argentin bűnügyi filmek
BUDAPEST NOIR
• Kolozsi László: Pesten lehetett este korzózni Beszélgetés Kondor Vilmossal
• Schubert Gusztáv: Bűnös Budapest? Noir Posthumus
RÉMREMAKE
• Varga Zoltán: Ne szemétkedj az eredetivel! Rémremake-ek
• Varró Attila: Vérfrissítés
TATSUMI
• Bayer Antal: A manga felnőttkora Yoshihiro Tatsumi
• Teszár Dávid: Condition humaine Tatsumi
FILMZENE
• Képes Gábor: A borzongás húrjai Riz Ortolani és kortársai
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Csak gépelés Kathryn Stockett: A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
KRITIKA
• Kovács Kata: Botlások négy negyedben A halálba táncoltatott leány
• Kovács Kata: Kultúrturizmus Éjfélkor Párizsban
MOZI
• Vajda Judit: Apró kis hazugságok
• Schubert Gusztáv: Kaland
• Kolozsi László: Tengerre, franciák!
• Kovács Marcell: Álmok otthona
• Forgács Nóra Kinga: Tomboy
• Baski Sándor: Az adósság
• Sepsi László: Santiago '73
• Pálos Máté: Room 304
KRITIKA
• Kovács Kata: Egy nap
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Finánc a pácban
• Roboz Gábor: Testcsere
• Varró Attila: Delfines kaland
DVD
• Pápai Zsolt: Aranypolgár
KRITIKA
• Varga Zoltán: Gyilkossághoz öltözve; Halál a hídon
DVD
• Bata Norbert: Bombasiker
• Kardulesz Rita: Éjszakai nap
• Vincze Árpád: Temple Grandin
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Táncterápia

Alföldi Nóra

Finding Your Feet – brit, 2017. Rendezte: Richard Loncraine. Írta: Nick Moorcroft és Meg Leonard. Kép: John Pardue. Zene: Michael J. McEvoy. Szereplők: Imelda Staunton (Sandra), Timothy Spall (Charlie), Celia Imrie (Bif), Joanna Lumley (Jackie), David Hayman (Ted). Gyártó: Powder Keg Pictures / Eclipse Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 111 perc.

 

A brit filmipar sikerének egyik kulcsa, hogy mindig kiválóan méri fel a közönségigényeket, és ha egyszer rátapint egy trendre, akkor ahhoz bulldogharapás erejével és kitartásával ragaszkodik. Az utóbbi években például elsődleges célközönségének a friss nyugdíjas, ám igen virulens generációt tekinti: elég, ha csak a nagyobb szabású, Oscarra gyúrt filmeket nézzük. A tendenciát azonban kisebb lélegzetű művekben is érvényesíti, ilyen Richard Loncraine tipikusan brit kisrealista, Táncterápia című filmje, amely minden köntörfalazás nélkül tűzi zászlajára a mostanában felkapott „az igazi élet a nyugdíjjal kezdődik” és „a hatvan az új negyven” futamokat. Van ebben ráció, hiszen a jelenlegi 60-as generáció bőségesen áldoz a szórakozás oltárán, sőt az utazgatások, éttermezések és bulizgatások közepette moziba is jár.

Loncraine filmjének főhőse Sandra, aki miután csalfa férjét leleplezi, hátrahagyva luxus életét, bohém húgához költözik, aki nyugalmas éveit füvezéssel, haverozással, öko-bio háztartásvezetéssel tölti idejét, lendületét táncházba járásból meríti. Sandra eleinte tömény sznobériával kezeli a helyzetet, az önsajnálatból menekülve azonban csatlakozik a kissé darabosan mozgó tánckarhoz és ezzel természetesen egy új élet és egy új románc körvonalai rajzolódnak ki előtte. Loncraine nagyon jó ütemben, ízléses humorral és pont ideális mennyiségű empátiával bontogatja a kapuzárás utáni történetet és szerencsére sehol nem rondít bele se ízléstelen nyugger-poénokkal. A Táncterápia minden olyan elemmel rendelkezik, amelyeket egy brit komédiától elvárunk: sorakoznak benne a szívmelengető karakterek, működik a nyers cinizmus, amit néha nyakon öntenek a megható pillanatok. Minden rendesen a helyére van rakva, simára van vasalva, sehol egy ránc vagy gyűrődés – olyan az egész, mint anyáink vasárnapi ebédje: otthonos, kényelmes és megbízhatóan hozza az ismerős színvonalat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13648