KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Arc

Pápai Zsolt

Ansiktet – svéd, 1958. Rendezte: Ingmar Bergman. Szereplők: Max von Sydow, Ingrid Thulin, Bibi Andersson. Forgalmazó: Cinetel. 97 perc.

 

Az 1948-as Börtöntől kezdve a bő évtizeddel későbbi Trilógiáig Ingmar Bergman több olyan filmet forgatott, amely mintha egy alkotói korszakot zárna le, és egy újat kezdene el. Az Arc is ilyen, jó néhány később kibontott téma és körbejárt motívum már megtalálható benne, ugyanakkor sokat őriz A hetedik pecséttel záruló első pályaszakasz termését uraló jellegzetességekből. Az 1846-ban játszódó kosztümös film egy mutatványos társulat művészalteregókként ábrázolt tagjai közötti viszonylatokat térképezi fel, valamint a truppot a külvilág részéről ért kihívásokat veszi sorra, és a művészet parabolájának tetszik. A művészlét vizsgálata, az alkotásba vetett hitét vesztő és elmagányosodó művész sorsa Bergman egyik nagy témája, így az Arc olyan későbbi művek előképének tekinthető, mint a Persona vagy még inkább a Rítus, de pszichoanalízissel játszó és horrorba hajló jeleneteivel a Farkasok óráját is előlegzi – míg némely karakterével és történetelemével a Fűrészpor és ragyogást követi, itt-ott feltörő morbid humorával és mélybarnával szűrőzött képeivel pedig az Egy nyári éj mosolyát folytatja. A film az egyik első az életműben, melyben a Bergman által oly kedvelt maszkmotívum döntő szerephez jut, minden és mindenki végig félárnyékban vagy takarásban van. Sajnos a történet is homályos kicsit. Paradox, de az Arc egyfelől erősen célzatos, másfelől viszont csak nagy gonddal kihüvelyezhető darab. Kétségekkel dekódolható, de nem szüzséjének többértelműsége, inkább minden zseniálisközeli megoldása ellenére is nehézkes előadásmódja miatt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8820