KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fogadó az Örök Világossághoz

Mammon-tánc, magyar módra

Zsugán István

 

Komikus szerep az önjelölt kultúrhistóriai dinnyecsőszé: a témák, történetek, motívumok a művészet kezdetei óta olyan rakoncátlanul vándorolnak művekből művekbe, gyakran semmibe véve a műfajok, műnemek áthághatatlannak vélt határait is, hogy csak győzze kapkodni a fejét bármilyen jól képzett művészeti finánc-gyakornok. (Jellemző, hogy a plágium fogalmát is csak a művészet produktumainak áruvá válásának korszaka kanonizálta...) Másfelől: gyakran a tegnap velünk, itt, a sarkon megtörtént események leghívebb leképezése is a déjà vu érzetét kelti.

Fölösleges tehát aprólékosan méricskélni, hogy nagyszámú előképei közül melyikből mennyit merített a Fogadó az örök Világossághoz forgatókönyvírója, Molnár Gál Péter. Már az ősforrásnak tekinthető A vörös vendégfogadó szerzője, Balzac is azzal vezeti be Hermann úr, a német pénzember szájába adott, bőséges vacsora utáni hátborzongató elbeszélését, hogy fölemlegeti E. T. A. Hoffmann meséit, valamint Walter Scott regényeit – Jean Epstein, a költőből és kritikusból lett filmrendező 1922-ben még az élettelen tárgyak „fotogén poézisének” filmjét forgatja le Balzac elbeszéléséből. Claude Autant-Lara 1951-es változata, A vörös kocsma viszont bohózatba oltja a lidérces bűnügyi históriát; s ezen a verzión már fölismerhető nyomot hagytak René Clair – Agatha Christie Tíz kicsi négerének fanyarabb színei is. (Nyilván ez utóbbira utalnak a film Brechtes hangvételű hullabúcsúztató songjai.) Molnár Gál Péter forgatókönyve a commedia dell’arte kanavászainak szellemében fogant játékvázlat; nem törekszik semmiféle sosem hallott bölcsességek megfogalmazására az átkos pénzről, a véres aranyról, amire mindenki áhítozik, s ami végül mindenkit sírba taszít – elsősorban a színészekre bízza, hogy jókedvű játékkal töltsék meg a hátborzongató éjszakai história másfél órás kereteit.

Bán Róbert igyekezett is elsőrangú szereplőgárdát verbuválni a hidegleléses út menti fogadó lakóiul. A fogadó – ahová csak beszállni lehet, kijutni belőle sose – koros tulajdonosnője Törőcsik Mari; nem fogalomzavar, ha azt mondjuk: utánozhatatlan bájjal adja a sokszoros gyilkos, hamuszürke orcával haldoklást mímelő asszonyi Harpagont, aki hegyes tőrt rejtő kecses hátvakarójával éppoly ügyesen bánik, mint különleges jelentőségű, nyeles ágymelegítőjével. Kálmán György a választékos modorú idősebb Majorossyként, Márkus László dúlt képű rendőrnyomozóként gazdagítja eredeti színekkel e vendégmarasztaló fogadó panoptikumát És – kissé atelier jellegű szövegeik ellenére – talán nemcsak a szakmabelieknek szerez mulatságot a minden vendég – minden későbbi hulla – személyében csakis tervezett színielőadásuk egy-egy újabb jelmezére koncentráló színésztrió: Ronyecz Mária, Kézdy György és Dunai Tamás. Kende János operatőrnek ismét alkalma nyílik, hogy dekoratív képsorban hódoljon tűzimádatának; de nemcsak a recsegve-ropogva szénné égő fogadó fényképezésénél, hanem a sejtelmes belsők fény–árnyék-játékaival is bizonyítja fölényes szakmai tudását.

Bán Róbert új filmje nem vállalkozott különösebben nagy igényű, fölfedező erejű művészi feladat megoldására, de amit célul tűzött ki – másfél órás kellemes kikapcsolódást kínálni a fekete humorra fogékony nézőinek –, azt korrektül teljesíti. És ez nem is kevés ebben a mostanábani ál-mélységektől és mű-valóságoktól is hemzsegő filmtermésben.

S hogy ez a magyarosan előadott Mammon-tánc kicsit tenyeres-talpasabbnak tetszik egykori párizsi előképénél?

Istenem, a csárdás se olyan kifinomultan választékos, mint a francia négyes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 07. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7414