KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

N. N.

 

Alberto Cavalcanti brazil filmrendező augusztus 23-án Párizsban meghalt. 1897. február 6-án született Rio de Janeiróban. Svájcban tanult építészetet, majd a húszas években a francia avantgarde filmművészeti törekvések egyik vezető alakja lett. Marcel l’Herbier  díszlettervezőjeként szerzett nevet magának, majd 1926-ban készítette Rien que les heures (Csak az órák), (vagy: Csak pár óra, értelem szerint: A múló percek) című kísérleti jellegű filmjét,  melynek azonban a filmtörténetek nem expresszionista felszínét, hanem realista igényű ábrázolásmódját hangsúlyozzák. Franciaországi tevékenysége során szoros alkotói kapcsolat alakult ki közte és Jean Renoir között. Cavalcanti a negyvenes években Angliában, a Grierson-féle dokumentumfilm iskola szellemében dolgozott. Ugyancsak Angliában rendezte 1947-ben Nicholas Nickleby című Dickens-filmjét (nálunk A fekete ház címen vetítették). 1950-től ismét Brazíliában dolgozott, főként producerként.

 

*

 

Az 1982. november 1-én elhunyt King Vidor 1896. február 8-án született a texasi Galvestonban. Nagyapja magyar bevándorló, apja gazdag birtokos. 1925-ös filmje, A nagy parádé (The Great Parade) realista módon ábrázolta a háborút, s az Amerika hőskora – Egy nemzet születése óta a legnagyobb bevételt jelentette Hollywoodnak. Következő, The Crowd (Dübörgő élet, 1928) című munkájáról így ír a Gregor-Patalas filmtörténet: „A húszas években készült amerikai filmek közül egyetlenegy kísérelte meg a kor valóságának kritikai ábrázolását, s ez (...) a Dübörgő élet volt.” A korai hangosfilm egyik első nagy sikere lett az 1929-es, az amerikai „Dél” négerei között játszódó Hallelujah. Saját maga finanszírozta a munkanélküliség kérdését vizsgáló Mindennapi kenyerünket (Our Daily Bread, 1934). A magyar moziközönség különösen 1938-as, Angliában rendezett Réztábla a kapu alatt (The Citadel) című sikerfilmjére emlékezhet, valamint 1956-ban készült Háború és béke-adaptációjára.

 

*

 

Elio Petri 1929 június 29-én született Rómában.  Kritikusként kezdte pályáját, majd forgatókönyvíróként szerzett elismerést (Róma, 11 óra; Egy szép lány férjet keres.) Az 1960-as évek elején rövidfilmeket rendezett, később sikert arattak politikai tárgyú szatírái, így a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében (1969), majd különösen A munkásosztály a paradicsomba megy (1971). Későbbi, sokat idézett alkotását, a Todo Modot (1976) már éles bírálatok érték minden oldalról. Petri 1982. november 10-én halt meg, 52 éves korában.

 

*

 

Jacques Tati (1908. október 9.–1982. november 5.) a filmművészet történetének egyik legnagyobb alakja. Következő számunkban bővebben méltatjuk életművét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6688