KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tábornok lánya

Köves Gábor

 

Tony Scottal (Top Gun, Közellenség) és Michael Bay-jel (Szikla, Armaggedon) ellentétben Simon Westnek egy film is elég volt ahhoz, hogy kijárja a Bruckheimer-féle akcióiskolát. Míg vizsgafilmje – a Con AirFegyencjárattehetséges pankrátor-viadal szervezőnek mutatta, a Tábornok lánya már filmrendezőre valló munka. Annyit legalábbis elárul Westről: képes az épkézláb történetmesélésre, az egyenletes tempó fenntartására, a megfelelő atmoszféra megteremtésére. Ennyi kell ahhoz, hogy egy hosszabb repülőút alatt kivégezhető paperback-bestsellerből elkészíthető legyen annak filmes megfelelője.

A műfaj: krimi. A helyszín: egy amerikai katonai támaszpont a fülledt délvidéken. Az áldozat: a Fehér Házba készülő magas rangú katonaapuka szintén egyenruhás lánya. A nyomozók: Paul (Travolta) és Sarah (Stowe), akiket nemcsak a közös feladat, de a közös múlt is összeköt. A film egyik erénye, hogy nem akarja feltétlenül megkedveltetni velünk főhősét. Travolta jó érzékkel navigálja Paul hol ellenszenves, hol rokonszenves figuráját a pozitív és negatív pólusok között, ügyelve rá, hogy egyik végletnél se horgonyozzon le. Osztályzatát azonban lerontja, hogy a nyomozójelmezben nem képes természetesen mozogni. Travolta nagy sztár, de közepes színész, s korlátai különösen jól érzékelhetők a James Woods-szal közös jelenetekben. Woods nem igyekszik, nem erőlködik, megadatott számára, hogy a született színész magabiztosságával játsszon. A jól megírt és megrendezett film nemcsak az élőkkel van elfoglalva, arra is veszi a fáradságot, hogy emberi közelségbe hozza a meggyilkolt nő figuráját. Kioltott életének lassan összeálló története nem várt drámaiságot csempész az átlagon felüli krimibe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4610