KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sivatag rabjai

Beregi Tamás

 

A Balzac regényéből készült film középpontjában voltaképp a romantika ember-természet ábrázolásmódjának egyik legkedveltebb motívuma, azaz a magányos férfi, és az őt elnyelő, feminin jellegű táj panteisztikus kapcsolata, s az ebben a viszonyban rejlő végzetszerűség áll. A film különlegessége nem is ennek a sokak szerint talán elcsépeltnek tűnő viszonyrendszernek a bemutatása, hanem sokkal inkább az, hogy a sivatag igazi megtestesítőjévé a műben – Balzac alkotásánál jóval nagyobb hangsúllyal – egy oázisban élő állat, nevezetesen egy nősténypárduc válik.

A film főhőse, Augustin Robert, egy fiatal francia katonatiszt azt a feladatot kapja, hogy megvédelmezzen egy finom lelkű művészettörténészt, akit Napóleon az egyiptomi műkincsek feltérképezésére küld a Nílus országába. A két férfi azonban eltéved a sivatagban, s míg a művész-tudós öngyilkosságba menekül a szomjhalál elől, addig a katonatiszt számára sokkal felemelőbb végzetet rendel a sors. A férfi egy oázisba téved, és itt találkozik össze az életét döntően megváltoztató nősténypárduccal: az állat bántani ugyan nem bántja, azonban teljesen megbabonázza őt. A darwiniánus tanokat két lábbal tipró film főszereplője az állat hatására egyfajta sajátos visszafejlődésen megy keresztül: a több fázisú evolúciós regresszió végpontján a főhős már mezítelenül, négykézláb rohangál, nyulakra vadászik, nyers húst eszik, sőt egy rivális hímállat arra ösztökéli őt, hogy maga is párducszínekkel pingálja ki a testét. Az egyszerre szánalmas és megható metamorfózis azonban kudarcra van ítélve: a férfi nem bújhat ki teljesen emberbőréből. A film több utalást is tartalmaz az Angol beteg és Marco Ferreri Milyen jó ízűek a fehérek című alkotására, és mindemellett még egy különös tanulsággal is szolgál: nemcsak az emberi, hanem még a szodomita eredetű szerelem is lehet plátói jellegű.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3938