Magyar MűhelyGettó Balboa Kezdő menetGyőri-Drahos Martin
A
szegénység gettójából is ki lehet törni, köbre emelt akaraterővel.
Bogdán Árpád (Genezis, Boldog új élet) a
társadalom perifériájára szorult, vagy eleve oda született kisemberek
szemszögéből meséli el szociálisan érzékeny történeteit. Ez alól nem kivétel
első és legfrissebb dokumentumfilmje, a Gettó
Balboa sem. A hatodik Magyar Filmhéten a legjobb dokumentumfilmnek járó
Magyar Filmdíjat elhozó film esetében a rendező eddigi legkimagaslóbb minőségű
filmjéről beszélhetnénk, ha nem érződne a dokumentumfilmes rutin hiánya.
A készítők a 2010-es
évek derekának Budapestjén, a nyolcadik kerületi cigány gettóban, az egykori
drogdíler, ex-gengszter Sipos Misi bácsi gyámsága alatt edző tehetséges fiatal
bokszoló, Szabó Zoli izzadságos útját követik végig, amint tehetséges amatőrből
sokszoros profi világbajnok lesz. A kreatív címválasztással nem csak a Rocky-filmek lelkes rajongóit akarták
becsalogatni a mozikba, hanem a két történet közti vitathatatlan hasonlóságra is
utalnak. A film log line-ja még Hollywoodban is remekül
megállná a helyét. Megtért gengszter, kiemelkedő tehetség a társadalom alján,
amatőrből profivá válás, edző és sportoló konfliktusa… Minden megvan, ami egy
jó filmhez kell.
Az alkotóknak mégsem
sikerült kihasználni ezt az igen komoly potenciált. Mintha nem tudták volna egyértelműen
eldönteni, hogy kinek a történetét szeretnék bemutatni. A főcím és a film első
fél percében látható flash forward Zoli
sorsára utal, a film alapkonfliktusát meghatározó egységben, az expozícióban azonban
hosszú percekig kizárólag Misi bácsit látni. Megismerjük pálfordulásának
történetét, nyomorúságos élet- és edzéskörülményeit, küzdelmét egy állandó
edzőteremért. A film majd húsz percen keresztül ezzel a szerethető és
tiszteletreméltó idős férfival foglalkozik, de a tehetséges bokszolóról nem tudunk
meg semmit.
Alapvetően azzal nincs
probléma, ha egy film két ember történetét párhuzamosan szeretné bemutatni. A dokumentumfilmes
forma kifejezetten alkalmas erre a célra. Bogdán Árpád és csapata a ’70-es
’80-as évek magyar filmművészetet nagyban meghatározó fikciós dokumentumfilmek
filmtípusához nyúlt vissza. A Budapesti Iskola néven is ismert filmes
irányzatnak köszönhető Dárday István Jutalomutazása,
Tarr Béla első egészestés filmje, a Családi
tűzfészek és Schiffer Pál Cséplő
Gyurija. E filmesek mindegyike ugyanazzal a módszerrel élt. Kicsi stábbal
dolgoztak, általában több kézikamerával készítették a felvételeket, direkt (a
helyszínen felvett) hangot rögzítettek és természetes fényt használtak. Az
amatőr szereplőket hozzászoktatták a kamera jelenlétéhez, a filmezett
szituációkat nem írták meg mondatról mondatra, így a szereplők saját szavaikkal
tudták kifejezni magukat. A rendezők az életet mintegy narratív rendszerbe
szervezték.
Ezek a technikák megtalálhatók
a Gettó Balboában is, de a mozgalom
klasszikusaival ellentétben mégsem sikerül a hitelesség érzetét kelteniük. A
hiteltelenséget részben az amatőr szereplők felkészületlensége okozza. A
szereplők párbeszédei rendkívül mesterkéltnek hatnak. A beszélgetések gyakran a
kereskedelmi televíziók reality-sorozataira emlékeztetnek. Olykor az is
felmerül a nézőben, hogy az alkotók adták a szájukba a mondatokat. A stáb
jelenléte kínosan érződik a vásznon, ami feltehetően a megfelelő dokumentumfilmes
rutin hiányából ered.
Bordás Róbert
operatőr fekete-fehér felvételei kétségkívül hatásosak, egyszerre idézik meg A gyűlölet és a Dühöngő bika képi világát, ám egy történet elbeszélésekor nem lehet
mindent a látványra építeni. Bármennyire szuggesztív is a film látványvilága, a
dramaturgia hiányosságait és a dokumentumfilmes rutin hiányát nem képes teljes
mértékben pótolni.
Szabó Zoli és Sipos
Misi bácsi buktatókkal teli diadalútja rendkívül inspiráló, mozivászonra
kívánkozik, ha a civil szereplőket jobban felkészítik a stáb jelenlétére és átgondoltabb
dramaturgiát választanak, az idős mester és a világbajnokká érő tanítványa
története is nagyobbat ütne.
Gettó
Balboa – magyar dokumentumfilm,
2018. Rendezte: Bogdán Árpád. Kép: Bordás Róbert. Zene: Víg Mihály. Vágó:
Politzer Péter, Hernáth Csaba. Szereplők: Szabó Zoltán, Sipos Mihály. Producer:
Ferenczi Gábor, Kosztolni Ildikó, Józsa László, Ponczók Attila. Gyártó: Focusfox.
Támogató: NMHH Média Mecenatúra Program / MNF. 90
perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
