KritikaKölcsönlakásLakásszínházFekete Tamás
Úgy hírlik a bohózat könnyű műfaj, pedig
nem az.
Valószínűleg senkinek nem jutott eszébe
1997-ben, hogy több mint két évtized elteltével hivatkozási pontként tekintünk A miniszter félrelép-re. Pedig
egyértelmű, hogy a Kölcsönlakás
filmváltozatának fő apropójául ez, illetve a 662 ezres nézőszám szolgált,
melyet azóta sem tudott magyar film még csak megközelíteni sem. Hogy a Filmalap
a receptet szeretné újrahasznosítani, arra a Kölcsönlakás mellett a Miniszter
félrelép 2 már elfogadott forgatókönyve is utal. Ám hogy a siker kulcsa
mennyire nem csupán az alapanyag, illetve a bohózat műfaja volt, arra épp jelen
film a legékesebb bizonyíték.
A Játékszínben futó színmű adaptációjában
egyszerre három pár próbál félrelépni egy üresnek hitt lakásban. A
gyermekáldásra vágyó fiatal házaspár, Anikó (Balla Eszter) és Balázs (Haumann
Máté) hétvégére megüresedő lakásának kulcsát történetesen egy másik pár mindkét
tagja megkapja – Balázs barátjának és kollégájának, Henriknek (Klem Viktor) a férfi adja oda
a kulcsot, míg a feleség testvérének, Lindának (Martinovics Dorina) a nővére
segít a hirtelen elhatározásból megszülető alkalmi légyottnak helyszínt
találni. Anikó másik húga, Szilvi (Kopek Janka) pedig az otthon felújításán
dolgozó lakberendezővel, Márióval (Szabó Simon) szeretne eltölteni a helyszínen
pár meghitt órát. Csakhogy a tulajdonosok tervezett kirándulásából végül semmi
nem lesz, így előbb-utóbb mindenki egymásba botlik, ráadásként pedig egy sikeres
mesekönyv-író (Oroszlán Szonja) is betoppan, hogy Balázsék cége számára egy életmentőnek
bizonyuló üzleti ajánlatot tegyen.
A bohózatokon
köztudomásúlag sem a hiteles környezetábrázolást, sem a karakterek kidolgozottságát,
esetleg többrétegűségét nem illik számonkérni. A végletekig eltúlzott figurák
szinte egyetlen motivációja libidójuk kiélése, majd a lebukás után pillanatnyi
ötletek bedobásával valahogy kievickélni az egyre nagyobb slamasztikából. Ugyanígy
felesleges megkérdőjelezni a szituációk és a konfliktusok életszerűségét –
mégis, ezek kellően lendületes halmozása, és a párbeszédek szellemessége adja
meg a zsáner lényegét. Hiába azonban a minden más műfajhoz képest jóval erősebb
szövegközpontúság, ha azt nem sikerül megfelelő módon megszólaltatni.
Dobó Kata rendezői
jelenléte minden bizonnyal leginkább annak köszönhető, hogy a Játékszínben ő
alakítja az egyik főszerepet; ezért is érthetetlen, hogy az ottani színészek
közül miért csak Klem Viktort hozta magával, aki ráadásul másik figurát játszik
a filmben. A lecserélt színészgárda minden szimpátia és igyekezet ellenére itt
alkatilag nem illik ehhez a valójában komoly kihívásokat jelentő műfajhoz, és
nem találják a megfelelő regisztert megszólalásaikhoz. Egyedül Szabó Simon játéka
élvezetes, a tőle már megszokott bumfordi figura eleve szerencsésen kilóg a
környezetből, ő pedig ezt kiváló érzékkel játssza túl, pont ahogy az itt
kívánatos.
A legfontosabb aspektus,
a színészvezetés mellett sajnos minden más téren is gyengélkedik a film: a feleslegesen
hosszú és lassú, humorban meglehetősen visszafogott expozíció kifejezetten
rosszul arányul a csak lassan felpörgő bohózati cselekményhez. A színházhoz
képest jóval tágabb mozgástér sincs kihasználva: a történet java része továbbra
is szinte végig a címbeli lakásban játszódik, és különösen feltűnő a kihagyott
ziccer, mikor dramaturgiailag lényeges pillanatban egy új helyszín kerül elő;
ám ahogy például a kocsmai jelenet, úgy az irodai együttlét is szellemes
szóváltások és váratlan fordulat nélkül cseng le. Hasonlóan izgalommentes a
képi világ is, pedig egy-egy elkapott pillanat, az eseményekre adott reakciók megjelenítése az
arcokon, a színészek közti
interakció és ezek megjelenítése mindenképp óriási lehetőség a színház zárt
terével szemben – ám ez is elmarad, gyaníthatóan a rendezői tanácstalanság
miatt. Ezt a bizonytalanságot jelzi amúgy a zene vég nélküli használata, amivel
úgy próbálják meg állandóan kiemelni a humoros pillanatokat, ahogy rosszabb
sorozatokban a nevetőgépet kapcsolgatják.
Öt éve a Dumapárbaj apropóján már láttuk, hogy
milyen, amikor egy sikeres színpadi produkció minden eleme elvérzik a vásznon.
A Kölcsönlakás sajnos minden
szempontból ezt idézi fel.
Kölcsönlakás – magyar, 2019.
Rendezte: Dobó Kata. Írta: John T. Chapman és Ray Cooney bohózata nyomán Búss
Gábor Olivér. Kép: Seregi László. Zene: Czomba Imre. Szereplők: Balla Eszter
(Anikó), Haumann Máté (Balázs), Martinovics Dorina
(Linda), Klem Viktor (Henrik), Kopek
Janka (Szilvi), Szabó Simon (Márió), Oroszlán Szonja (Szakács Petra), Kiss
Ramóna (Vénusz), Fehér Tibor (Tibor). Gyártó: Kölcsönlakás Kft. Forgalmazó:
InterCom. 90 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
