KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az Emoji-film

Varga Zoltán

The Emoji Movie – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Tony Leonidis. Zene: Patrick Doyle. Gyártó: Columbia Pictures / Sony Pictures. Szinkronizált. 86 perc.

 

Tekintve, hogy a kortárs CGI-animációban manapság olyan figurák avanzsálhatnak főszereplőkké, mint például a New York utcáin korzózó, popsirázó jegesmaci (Norm, az északi), az élelmiszerbolt polcain orgiázó enni- és tömnivalók (Virsliparti), vagy éppen a 80-as évek slágereire riszáló miminanók (Trollok), már szinte meg sem lepődhet a publikum, hogy az emotikonok is megkapták a maguk egészestés CGI-filmjét. A Hotel Transylvania-filmeket is jegyző Sony Animation legújabb eresztése, Az Emoji-film az okostelefonok belső világában „élő” és dolgozó, érzelemkifejező emblémák kezdetben gondtalan mindennapjaiba vezet be – ám egy gimnazista srác telefonjának normál működését veszélybe sodorja egy többféle érzelem kifejezésére képes, emiatt identitásválsággal birkózó emotikonfiú.

Míg a főhős konfliktusa a CGI-animációk egyik leggyakrabban variált kliséjére épül (a normakövetés és a közösség elvárásának ütköztetése a személyes vágyakozással és identitásválasztással), a galiba helyrehozásának folyamata, az okostelefon mikrovilágának fölnagyítása és kiszínezése olyan konkrétabb előképekből táplálkozik, mint a Tron, a Rontó Ralph, vagy távolabbról az Agymanók – anélkül, hogy erényeikből Az Emoji-film akár csak egy keveset is képes lenne átemelni. Az infantilis (és meglehetősen kevéssé működő) humor, a tökéletesen kiszámítható cselekményépítés és a tarkabarka látványalkotás szerencsétlen együttese kétségbe vonja, hogy a gigantikus okostelefon-reklámként felfogható filmből épkézláb mozgókép születhetett volna. Az alkotók kifinomultságáról sokat elárul, hogy a mellékkarakterek egyike egy csokornyakkendős széklet, „akit” az eredeti változatban érdekes módon Sir Patrick Stewart szólaltat meg. Alighanem Az Emoji-filmet övező internetes gyűlöletlavina lesz az egyetlen, ami ezt a produkciót emlékezetessé teheti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13363