PapírmoziPapírmoziBayer Antal
Közben a klasszikusok…
Ősszel új képregények valóságos dömpingjére van kilátás, de mivel
lapzártakor ezekből még előzetest sem láthattunk, nézzünk bele a külföldi és
hazai klasszikus képregények kiadásának helyzetébe.
Apró eltérésektől eltekintve időrendben halad az ókori kis gall
faluban játszódó történetek sora, és éppen most tartunk a legjobb epizódoknál. Az
1970-es évek elején az Asterix-történeteket heti folytatásokban közlő Pilote már alaposan kinőtte a „gyermekmagazin”
címkét, olvasói felcseperedtek, és felnőttebb tartalmakra vágytak. A lap
elkezdett reagálni a napi aktualitásokra, és bár maga René Goscinny ebből kevéssé
vette ki a részét, mégiscsak ő volt a főszerkesztő, aki jóváhagyta az irányt. Ő
viszont rajzolótársával, Uderzóval együtt inkább beleszőtte a történetekbe
azokat a társadalmi jelenségeket, amelyek foglalkoztatták a közvéleményt,
persze mindig a rá jellemző áttételekkel.
Goscinny receptje látszólag egyszerű, hiszen minden epizódban egy
vagy két témát emel ki, és egy vagy két különleges szereplőt állít Asterix,
Obelix és a többiek útjába, ám csak egy dologban lehetünk biztosak: a történet
a hagyományos lakomával ér véget. A rabszolgatartást a bizalmi állások
betöltésének sajátos gyakorlatával, a franciáknál elképesztő méretet öltő asztrológia-ipar
leleplezését a politikai pánikkeltéssel, az etnikai kisebbségek autonómia-törekvéseit
a politikai korrupcióval párosítja, és minden alkalommal olyan felejthetetlen
karaktereket teremt, mint Tifus, a luxus-rabszolgakereskedő, Sunyix, a látnok
vagy Ocatarinetabellacsicsix, a korzikai törzsfőnök.
Asterix 18: Caesar
babérkoszorúja, 19: A látnok, 20: Asterix Korzikán. Színes, kötetenként 44 oldal, puhafedeles. Kiadó: Móra.
Szintén Goscinnynak köszönhető a magyar kiadásban jubileumiként
megjelent Lucky Luke-epizód, amely szokás szerint a klisék kiforgatásával
alakít sztereotipikus szerepekből egészen egyedi karaktereket. A vadnyugatra újonnan érkező
európaiak beavatása gyakori és hálás téma a westernekben. A valóságban az
áldozatoknak nehezükre eshetett megérteni, mi a vicc a mai gólyatáboros
szertartásoknál lényegesebb durvább próbatételekben. De mi lenne, ha a
szórakozni vágyó helyiek egy olyan alannyal találkoznának, akit nem izgatnak a
zaklatások? Például egy neveltetésétől fogva szinte flegmatikusan hidegvérű
angol lorddal? Ilyen és hasonló csavarokkal tette örökké emlékezetessé Goscinny
az eredetileg 1967-ben megjelent epizódot, amelyből a hazai kiadó kivételesen
keménytáblás változatot is készített, korlátozott példányszámban.
Közel harminc év után jutott eszébe a rajzoló Morrisnak és a
Goscinny halála utáni írók közül Léturgie-nek és Yann-nak, hogy Waldo
Badmington és egykori inasa, Jasper történetét akár folytatni is lehetne. Meg
is csináltak egy jó kis szórakoztató képregényt, amit biztosan sokan élveznek –
de leginkább azok, akik nem ismerik az „előzményt”. Egy francia olvasói
véleményt idézve: a Klondike nagyon
jó olvasmány gyerekeknek, de hiányzik belőle mindaz, amitől A zöldfülű a felnőttek számára is
élvezetes volt.
Lucky Luke 25: A zöldfülű,
26: Klondike. Színes, kötetenként, 44 oldal.
Kiadó: Pesti Könyv.
A Zórád Ernő-sorozat a megszokott tempóban, évi két kötettel
folytatódik. A véletlen úgy hozta, hogy a két legújabb rész eredetileg pont
egymást követően jelent meg a Füles
rejtvénymagazinban, 1967-ben. Mindkettőnek remekek a rajzai, és mindkét
adaptációban felismerhetők Cs. Horváth Tibor jellegzetes hangsúlyai és
kihagyásai. Utóbbiak persze csak azoknak tűnnek fel, akik nem ismerik Móricz
Zsigmond illetve Walter Scott eredeti művét, és a képregények hatására sem
szerzik be azonnal a regényeket.
Az elszegényedett középnemes-családból származó Zórád minden
bizonnyal személyes élményanyagból is táplálkozva ábrázolta korhű módon a Forró mezők szereplőit, ruházatát és
díszleteit, a krimibe álcázott társadalomkritika azonban melodrámává lényegült
át. Az Ivanhoe esetében kevésbé
zavaró, hogy romantikus kalandképregénnyé egyszerűsödött a történet, hiszen az
eredeti sem volt valami precíz a történelmi hűség tekintetében.
Forró mezők, Ivanhoe. Fekete-fehér, kötetenként 44 oldal, puhafedeles. Kiadó: Nero
Blanco Comix.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 13 átlag: 7.46 |
 |
|
