KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Minden odavan

Pápai Zsolt

All Is Lost – amerikai, 2013. Rendezte: J.C. Chandor. Szereplő: Robert Redford. Forgalmazó: Universal. 104 perc.

 

A hangosfilm közel kilencven éves történetében nem ismeretlenek a beszéd minimalizálásával, sőt: teljes elsikkasztásával készült játékfilmek, elég csak Chaplin Modern idők vagy Russell Rouse A tolvaj című klasszikusaira gondolni. A közvélekedés joggal tekinti kísérletezőnek az ilyen műveket, hiszen az információközlés elemi eszközéről mondanak le. A pályáját három éve a Krízispont című remek brókerthrillerrel kezdő J.C. Chandor második nagyjátékfilmjében az elődökhöz képest megemeli a tétet, és nem csak a dialógusokat hagyja el, hanem radikálisan minimalizálja a szereplők számát, valamint a cselekmény terét is leszűkíti. A Minden odavan egy magányos férfi indiai-óceáni hányattatásait meséli el: Robert Redfordon kívül más színész nem tűnik fel benne, emberi szó a hős másfél perces expozícióbeli (amúgy felesleges) monológját és egy későbbi jelenetben néhány segélykiáltását leszámítva nem hangzik el, és mindennek tetejébe a figura cselekvési tere is nagyon behatárolt, néhány négyzetméternyi csupán. És ha ez még nem lenne elég, a rendező nem keres menekülő-útvonalat ebből az általa önként és dalolva leszűkített játéktérből, azaz meg sem próbálkozik olyan magától értetődő megoldásokkal, amelyek segíthetnék a nézői figyelem fenntartását, vagy megkönnyíthetnék számára lopni a (játék)időt. Nem rendel alkalmi társat a főhős mellé, ami a hajótörött-sorsot bemutató filmekben meglehetősen gyakori (lásd a tigrist a Pi életében vagy Röplabda Wilsont, az elképzelt barátot a Számkivetettben), és nem mélázik el a hős előéletének bemutatásán sem (hiába keresünk a hajókajütben fotókat vagy olyan tárgyakat, amelyek a Redford-figura származására, sorsára utalhatnának, semmit sem találunk, és még a nevét sem ismerjük meg).

A Minden odavan az egyik legizgalmasabb kísérlet a kortárs amerikai játékfilmben – mindazonáltal van Chandor munkájának egy meglehetőst trendkövető aspektusa is. Közelebbről megnézve a rendező nem tesz egyebet, mint kísérleti (vagy legalábbis kísérletező) formába adaptálja a kortárs amerikai fősodor lényegét jelentő attrakciós logikát. Tény és való, hogy a Minden odavan sztorija soványka és kiszámítható, de alkotójának nem is feltétlenül az a célja, hogy izgalmas történetet terítsen. Inkább egy bő másfél órás nézővonzó látványosságot igyekszik szállítani, amelyben a fordulatos cselekmény helyett az egzotikus helyszínnel, a hős állóképességét demonstráló – de emellett önmagukban is érdekes – akcióbetétekkel és a sztárkultusz kihasználásával igyekszik megragadni a közönség figyelmét.

Ennek a tervnek megfelelően az akciók sora már az expozíciótól kezdve csak pillanatokra szünetel a filmben, a szárazföld látványát teljességgel elimináló óceáni helyszín különlegességét rendre hangsúlyozzák a nagytotálok és a rendhagyó kameraszögek, az pedig kivételesen professzionális, ahogy a rendező kiaknázza főszereplőjének sztárimágóját. Hollywood történetének egyik legkarizmatikusabb színésze hetvenhét évesen vállalta a részvételt a filmben, de nem egy múmiát látunk, hanem úgy fest, hogy Redford jobb formában van, mint valaha, és változatlanul az álomgyár legattraktívabb aktorai közé tartozik. Mindezt azért fontos leszögezni, mert a Redford-jelenségnek kivételesen fontos szerepe van J.C. Chandor filmattrakciójában: ha valaki – például az új idők új bálványait imádó multiplex-látogatók hada – ezt nem tudja méltányolni, akkor nagy valószínűséggel a teljes produkciót értékelhetetlennek fogja tartani.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11884