KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/szeptember
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Molnár Gál Péter (1936-2011)
MAGYAR MŰHELY
• Pintér Judit: Palackposta-bontás Szőts István Röpirata ma
BŰNADAPTÁCIÓK
• Gelencsér Gábor: A közélet magánosítása A film noirtól a melodrámáig
• Ardai Zoltán: Egy családregény mélye Karamazov-mozgóképek
• Tüske Zsuzsanna: Anya noir Mildred Pierce
HŐSÖK 2.0
• Benke Attila: Szuperhősök 2.0 Batman, Robin Hood, James Bond
• Kovács Marcell: Mindenki kapitánya Joe Johnston: Amerika Kapitány
• Varró Attila: Káosz és karizma Conan, a barbár
• Kolozsi László: Hollywoodi sorsjáték Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
LATIN MOZI: BRAZÍLIA
• Kóbori Sarolta: Pauliwood fényei és árnyai Brazil mozi
• Sepsi László: A nyomor sikertörténetei Favela-mozi
DARDENNE
• Báron György: Apák és fiúk Dardenne
FILMISKOLA
• Varga Zoltán: Száműzött szavak, beszédes zörejek A hangsáv lehetőségei
• Lukács Péter Benjámin: A fantasztikum hangjai Hangdramaturgia
DIGITÁLIA
• Gerdelics Miklós: Játékhack Videójáték és politikai aktivizmus
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Keresztapák reneszánsza Borgiák
FESZTIVÁL
• Kovács Kata: Megkésett kamaszkor Edinburgh
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A nagy Fény-tér kalkulátor Moholy-Nagy László: A fény művészete
KÖNYV
• Pálos Máté: Képrobbanás Hornyik Sándor: Idegenek egy bűnös városban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Bőrbörtön Thierry Jonquet: Tarantula
• Horváth Eszter: Pygmalion szikével A bőr, amelyben élek
KRITIKA
• Varga Balázs: Nyári fagy Így ért véget a nyaram
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: A hódkóros
• Varró Attila: Biutiful
• Baski Sándor: Talán egy másik életben
• Kolozsi László: Talán egy másik életben
• Vajda Judit: Született feleség
• Roboz Gábor: Happy Happy
• Baski Sándor: Ismeretlen föld
• Kovács Kata: Hétköznapi pár
• Alföldi Nóra: Barátság extrákkal
• Lovas Anna: Hupikék törpikék
• Nevelős Zoltán: Cowboyok és űrlények
• Kovács Marcell: A majmok bolygója: Lázadás
DVD
• Pápai Zsolt: Senna
• Nagy V. Gergő: Ketten az úton
• Alföldi Nóra: Az éjszaka országai
• Sepsi László: A zátony
• Tosoki Gyula: Kóser játszma
• Varga Zoltán: A szobatárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megint a régi nóta

Bikácsy Gergely

 

Alain Resnais új filmjében először Párizs német megszálló-parancsnoka, Chollwitz tábornok fakad dalra. Talán Chevalier egy régi sanzonát zengi, fülünk és francia sanzon ismeretünk legyen tengernyi, hogy megállapítsuk. E bevezető jelenet egy hatvanas évekbeli francia szuperprodukció meglevő képsor-töredékét használja, később Resnais-nek már idegen képsorokra nem, csak idegen hangokra van szüksége, meg idegen dallamokra. Legutóbb Woody Allen lepte meg azzal a nézőt, hogy dalra fakad. Ez új szín a palettáján, a filmje meg az amerikai zenés film előtti gunyoros hódolat inkább, mint a giccs paródiája.

Resnais filmje furcsa képződmény. Állandó (Sabine Azéma, Pierre Arditi, André Dussolier), meg új színészei csikorgóan komikus hatást keltenek, amikor hirtelen Chevalier, Gilbert Bécaud, Aznavour és Dalida valódi, régi sanzonjaira tátognak. Van, hogy öt másodpercig, van, hogy fél percig, ennél hosszabban soha. Vihogunk vagy sikkantunk, aztán foszlik a meglepetés sokkos öröme. Ráadásul jónéhány kultikus giccsdal nekünk itt a Művész Moziban semmit nem mond. A giccses örökzöld-töredékre fakadó szereplők méltányolható, ízlésesen bonyolított komédia szövevényében leledzenek. E komédia érezhetően elüt a dalbetétek szövegétől, zenéjétől. Olyan, mintha egy tűrhető formában levő René Clair állna a kamera mögött, de csak a történetszövés, meg a jó színészi játék miatt olyan. A slágertöredékek gondosan és recsegve szétlyuggatják a szórakoztató históriát (melyben egy ingatlan-ügynök beleszeret pimasz főnökének idegenvezető-egyetemista menyasszonyába, és más ingatlanügynökök is mulatságos kalandokba keverednek).

Operett vagy sláger-univerzum, a blődli mint mélyre világító eszköz? A magyar nézőtől nem teljesen idegen az ilyesmi. Gombrowicz színműve, meg Ascher Állami áruháza, Gazdag Gyula, Jeles András zenés abszurdjai: láttuk és érteni véltük értelmüket, más nézők érteni vélték idegenkedésüket. Xantus Eszkimó asszonyának is volt hasonló rétege - mondom, Resnais filmje nem kelti a sohasem látott különlegesség örömös borzadályát.

A francia kritika bókolva ünnepli. Bevallom, bár magam is szórakoztam a vetítés alatt, fogalmam sincs, miféle szándékok vezették a Marienbad egykori, a Smoking-No smoking tegnapi rendezőjét. Művészet-megújító, filmnyelv-teremtő alkotóból már jó ideje a filmes elbeszélésmód mesterbűvésze, az ember idült örömmel bólintgat láttán. Most vállat vontam: olyasmit csinál, amit bizonyára nem sokan, de azért még tucatnyian tudnának.

„Bravúrstikli.” Mintha ez lenne Alain Resnais fura becsvágya, mintha vezekelni szeretne a Marienbadért vagy a Murielért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3868