KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/szeptember
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Molnár Gál Péter (1936-2011)
MAGYAR MŰHELY
• Pintér Judit: Palackposta-bontás Szőts István Röpirata ma
BŰNADAPTÁCIÓK
• Gelencsér Gábor: A közélet magánosítása A film noirtól a melodrámáig
• Ardai Zoltán: Egy családregény mélye Karamazov-mozgóképek
• Tüske Zsuzsanna: Anya noir Mildred Pierce
HŐSÖK 2.0
• Benke Attila: Szuperhősök 2.0 Batman, Robin Hood, James Bond
• Kovács Marcell: Mindenki kapitánya Joe Johnston: Amerika Kapitány
• Varró Attila: Káosz és karizma Conan, a barbár
• Kolozsi László: Hollywoodi sorsjáték Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
LATIN MOZI: BRAZÍLIA
• Kóbori Sarolta: Pauliwood fényei és árnyai Brazil mozi
• Sepsi László: A nyomor sikertörténetei Favela-mozi
DARDENNE
• Báron György: Apák és fiúk Dardenne
FILMISKOLA
• Varga Zoltán: Száműzött szavak, beszédes zörejek A hangsáv lehetőségei
• Lukács Péter Benjámin: A fantasztikum hangjai Hangdramaturgia
DIGITÁLIA
• Gerdelics Miklós: Játékhack Videójáték és politikai aktivizmus
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Keresztapák reneszánsza Borgiák
FESZTIVÁL
• Kovács Kata: Megkésett kamaszkor Edinburgh
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A nagy Fény-tér kalkulátor Moholy-Nagy László: A fény művészete
KÖNYV
• Pálos Máté: Képrobbanás Hornyik Sándor: Idegenek egy bűnös városban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Bőrbörtön Thierry Jonquet: Tarantula
• Horváth Eszter: Pygmalion szikével A bőr, amelyben élek
KRITIKA
• Varga Balázs: Nyári fagy Így ért véget a nyaram
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: A hódkóros
• Varró Attila: Biutiful
• Baski Sándor: Talán egy másik életben
• Kolozsi László: Talán egy másik életben
• Vajda Judit: Született feleség
• Roboz Gábor: Happy Happy
• Baski Sándor: Ismeretlen föld
• Kovács Kata: Hétköznapi pár
• Alföldi Nóra: Barátság extrákkal
• Lovas Anna: Hupikék törpikék
• Nevelős Zoltán: Cowboyok és űrlények
• Kovács Marcell: A majmok bolygója: Lázadás
DVD
• Pápai Zsolt: Senna
• Nagy V. Gergő: Ketten az úton
• Alföldi Nóra: Az éjszaka országai
• Sepsi László: A zátony
• Tosoki Gyula: Kóser játszma
• Varga Zoltán: A szobatárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csillagot az égből

Hirsch Tibor

 

Valószínűleg nem ez lesz a legérdekesebb emancipációs melodrámája az ezredvégnek, mely amúgy megannyi kisebbség, réteg és szociocsoport mozgóképes életjeleitől, segélykiáltásaitól és győzelmi himnusztól hangos. De azért nem is a legérdektelenebb. Mert hogy a felkarolt csoportok hosszú listáján ezúttal egy olyan érdekeit igazán ritkán védő kis csapat került sorra, akire eddig valóban senki sem gondolt: ez pedig a jókarban lévő özvegy nagymama-jelöltek társasága...

Nem szép ez a frivol közelítés: Nick Cassavetes filmje ennél azért jobb film. Érdekvédő, csoportvédő mozidarab is persze, de embervédő is: és feje tetejéről a talpára állítva a dolgot, éppen az a szép benne, hogy nem eszmélő ifjút, vén bölcset, gengsztert, csavargót, filozófust választ emberemblémának, hanem ezt a bizonyos csinosnak mondott műszőke, vastagon sminkelt háztartásbelit. Az özvegy gazdag is, dolgos is, tiszta is, szigorú és liberális egyszerre, kipróbálja az újat, és tiszteli a régit: pionír amerikai szellemet őriz, méghozzá legalábbis tizennyolcadik századtól számítva, mindenféle vadnyugati külsőségek nélkül, egy szépséges kertvárosi házacskában. Tényleges tizennyolcadik századi kapcsolata amúgy nem több egy enciklopédiánál, melyet viszont az első betűtől az utolsóig megtanul, protestáns alapossággal, és ezt az igen sajátos (megint csak nagyon amerikai) műveltséget továbbadja vér szerinti és nevelt gyermekeinek, hogy azok is gyökereiket ápoló, célszerűen és arányosan tájékozott amerikaiak legyenek.

A filmben amúgy sok szépen, szeretettel rajzolt figura bukkan fel, a lumpen házaspár, mely végül rendes család lesz, a hősnő eminens menedzser-fia, és kallódó tinédzser-lánya: igazi amerikai figurák megint, akikre azonban – így ítéli az ifjabbik: Cassavetes – a nagymamajelölt mégsem bízhatja a Láng őrzését. Helyettük választja a nála jóval fiatalabb európai férfit. A fiatal európai ismét csak embléma: hogy maga Gerard Depardieu alakítja, aligha mellékes. És az sem mellékes, hogy az embléma-európai embléma-értékű amerikai mesterséget űz: kamionsofőr. Szabadság, száguldás, távolság: megzabolázott technika – ez az ő világa.

A történet értékkommunikációs vetülete tehát kellőképpen komplikált: ám ettől még végig lehet élvezni a filmet úgy, hogy a néző nem talál benne semmi parabolagyanúsat, csak a szép, jól fényképezett, mértékkel pszichologizáló mai történetet.

Azért persze csak figyeljünk a mese végére, és elgondolható folytatására: fiatal, nagydarab, erőtől duzzadó európai hím kapja karjába a finom lelkű, majdnem-művelt öreg amerikai hölgyet, és hatalmas kamionján elindul vele a napsütötte dél, a floridai örök tavasz irányába...

Hamarosan tehát fordítva lesz minden, mint ahogy megszoktuk, és ahogy a közhelyek mutatják. Talán ezt jósolja a legeurópaibb amerikai rendező filmcsináló fiúgyermeke az új- és óvilág kapcsolatról, a harmadik évezred hajnalán.

Legyünk hát büszkék magunkra.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3640