KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/szeptember
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Molnár Gál Péter (1936-2011)
MAGYAR MŰHELY
• Pintér Judit: Palackposta-bontás Szőts István Röpirata ma
BŰNADAPTÁCIÓK
• Gelencsér Gábor: A közélet magánosítása A film noirtól a melodrámáig
• Ardai Zoltán: Egy családregény mélye Karamazov-mozgóképek
• Tüske Zsuzsanna: Anya noir Mildred Pierce
HŐSÖK 2.0
• Benke Attila: Szuperhősök 2.0 Batman, Robin Hood, James Bond
• Kovács Marcell: Mindenki kapitánya Joe Johnston: Amerika Kapitány
• Varró Attila: Káosz és karizma Conan, a barbár
• Kolozsi László: Hollywoodi sorsjáték Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
LATIN MOZI: BRAZÍLIA
• Kóbori Sarolta: Pauliwood fényei és árnyai Brazil mozi
• Sepsi László: A nyomor sikertörténetei Favela-mozi
DARDENNE
• Báron György: Apák és fiúk Dardenne
FILMISKOLA
• Varga Zoltán: Száműzött szavak, beszédes zörejek A hangsáv lehetőségei
• Lukács Péter Benjámin: A fantasztikum hangjai Hangdramaturgia
DIGITÁLIA
• Gerdelics Miklós: Játékhack Videójáték és politikai aktivizmus
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Keresztapák reneszánsza Borgiák
FESZTIVÁL
• Kovács Kata: Megkésett kamaszkor Edinburgh
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A nagy Fény-tér kalkulátor Moholy-Nagy László: A fény művészete
KÖNYV
• Pálos Máté: Képrobbanás Hornyik Sándor: Idegenek egy bűnös városban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Bőrbörtön Thierry Jonquet: Tarantula
• Horváth Eszter: Pygmalion szikével A bőr, amelyben élek
KRITIKA
• Varga Balázs: Nyári fagy Így ért véget a nyaram
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: A hódkóros
• Varró Attila: Biutiful
• Baski Sándor: Talán egy másik életben
• Kolozsi László: Talán egy másik életben
• Vajda Judit: Született feleség
• Roboz Gábor: Happy Happy
• Baski Sándor: Ismeretlen föld
• Kovács Kata: Hétköznapi pár
• Alföldi Nóra: Barátság extrákkal
• Lovas Anna: Hupikék törpikék
• Nevelős Zoltán: Cowboyok és űrlények
• Kovács Marcell: A majmok bolygója: Lázadás
DVD
• Pápai Zsolt: Senna
• Nagy V. Gergő: Ketten az úton
• Alföldi Nóra: Az éjszaka országai
• Sepsi László: A zátony
• Tosoki Gyula: Kóser játszma
• Varga Zoltán: A szobatárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Milliárdos fiúk klubja

Jankovics Márton

Billionaires Boys Club – amerikai, 2017. Rendezte: James Cox. Írta: Captain Mauzner. Kép: James M. Muro. Zene: Joel J. Richard. Szereplők: Ansel Elgort (Joe), Kevin Spacey (Levin), Taron Egerton (Dean), Emma Roberts (Sydney), Jeremy Irvine (Kyle). Gyártó: Armory Films / Elevated Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 108 perc.

 

Egy film, amiből nem sikerült Kevin Spacey-t kiradírozni, így fatális áldozatául esett a színész tavaly kirobbant zaklatási botránysorozatának. A Billionaire Boys Clubot fű alatt, marketingkampány nélkül mutatták be a nyáron, és alig több mint 600 ezer dollárt hozott be az amerikai mozikban. A jó hír az, hogy nem egy remekmű süllyedt el méltatlanul a #Metoo-mozgalom hullámai közt, hanem egy középszerű, teljesen feledhető tanmese a kapzsiság veszélyeiről, ami – főhőséhez hasonlóan – sokkal többnek próbál tűnni, mint amennyire futja a képességeiből.

James Cox író-rendező a mai napig börtönben ülő John Hunt történetét dolgozta föl, aki a 80-as években adta ki magát üzleti zseninek, hogy gazdag kaliforniai fiatalokat behülyítve építsen piramisjátékot – ám a rozoga konstrukció hamar a fejére dőlt, és még két gyilkosságba is torkollt az ügy. A Billionaie Boys Club mintha a Wall Street farkasa nyomdokain próbálna járni, de túl klisés, jellegtelen és unalmas, hogy felvegye Scorsese tőzsdefilmjének eszelős ritmusát, és akár egy pillanatra is átragassza a nézőre az eszelős luxus igézetét. Cox sem a gyors felemelkedést, sem a menetrendszerűen érkező bukást nem képes átélhetően bemutatni, inkább csak enerváltan illusztrálja az eseményeket, míg narrátorával mindig kimondatja a nyilvánvalót, nehogy teljesen elveszítsük a kapcsolatot a cselekménnyel. Egyedül a főszereplőinket megforgató idősebb svindler, Ron Levin figurája emelkedik ki a kétdimenziós mezőnyből, de az is csak Spacey alakítása miatt, akiről régóta tudjuk, hogy álmából felébresztve is bármikor eljátszik egy manipulatív, de minden ízében elegáns szemétládát. Megmenteni persze ő sem tudja a filmet az érdektelenségtől, de – ahogy egy igazi szélhámoshoz illik – egy pillanatra legalább elhiteti, hogy talán kisülhet belőle valami.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13923