KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/szeptember
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Molnár Gál Péter (1936-2011)
MAGYAR MŰHELY
• Pintér Judit: Palackposta-bontás Szőts István Röpirata ma
BŰNADAPTÁCIÓK
• Gelencsér Gábor: A közélet magánosítása A film noirtól a melodrámáig
• Ardai Zoltán: Egy családregény mélye Karamazov-mozgóképek
• Tüske Zsuzsanna: Anya noir Mildred Pierce
HŐSÖK 2.0
• Benke Attila: Szuperhősök 2.0 Batman, Robin Hood, James Bond
• Kovács Marcell: Mindenki kapitánya Joe Johnston: Amerika Kapitány
• Varró Attila: Káosz és karizma Conan, a barbár
• Kolozsi László: Hollywoodi sorsjáték Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
LATIN MOZI: BRAZÍLIA
• Kóbori Sarolta: Pauliwood fényei és árnyai Brazil mozi
• Sepsi László: A nyomor sikertörténetei Favela-mozi
DARDENNE
• Báron György: Apák és fiúk Dardenne
FILMISKOLA
• Varga Zoltán: Száműzött szavak, beszédes zörejek A hangsáv lehetőségei
• Lukács Péter Benjámin: A fantasztikum hangjai Hangdramaturgia
DIGITÁLIA
• Gerdelics Miklós: Játékhack Videójáték és politikai aktivizmus
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Keresztapák reneszánsza Borgiák
FESZTIVÁL
• Kovács Kata: Megkésett kamaszkor Edinburgh
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A nagy Fény-tér kalkulátor Moholy-Nagy László: A fény művészete
KÖNYV
• Pálos Máté: Képrobbanás Hornyik Sándor: Idegenek egy bűnös városban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Bőrbörtön Thierry Jonquet: Tarantula
• Horváth Eszter: Pygmalion szikével A bőr, amelyben élek
KRITIKA
• Varga Balázs: Nyári fagy Így ért véget a nyaram
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: A hódkóros
• Varró Attila: Biutiful
• Baski Sándor: Talán egy másik életben
• Kolozsi László: Talán egy másik életben
• Vajda Judit: Született feleség
• Roboz Gábor: Happy Happy
• Baski Sándor: Ismeretlen föld
• Kovács Kata: Hétköznapi pár
• Alföldi Nóra: Barátság extrákkal
• Lovas Anna: Hupikék törpikék
• Nevelős Zoltán: Cowboyok és űrlények
• Kovács Marcell: A majmok bolygója: Lázadás
DVD
• Pápai Zsolt: Senna
• Nagy V. Gergő: Ketten az úton
• Alföldi Nóra: Az éjszaka országai
• Sepsi László: A zátony
• Tosoki Gyula: Kóser játszma
• Varga Zoltán: A szobatárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Beszélgetés Zurbó Dorottyával

Könnyű leckék

Mészáros Márton

Zurbó Dorottya dokumentumfilmje, a Könnyű leckékegy szomáliai menekült lány finoman árnyalt története.

 

Szükség van egy olyan filmre, mint amilyen a Könnyű leckék, a mai Magyarországon?

Minden dokumentumfilmre szükség van, ami közelebb hoz a nézőkhöz egy embert, akinek vágyai, érzései, céljai és küzdelmei vannak. A dokumentumfilmek segítségével megtapasztalhatunk olyan élethelyzeteket, amelyeket a saját szociális és kulturális közegünkben nem lenne lehetőségünk. Kafia történetével az volt a célom, hogy megmutassam egy idegen kultúrába való beilleszkedésnek azt az oldalát, amit a médiából nem ismerünk.A hétköznapi helyzetekről és nehézségekről akartam mesélni, arról, amit egy idegen a saját bőrén megtapasztal, kezdve a nyelvtanulás nehézségeitől a kulturális dogmák ledöntéséig.

 

Ezért is nem egy konkrét jelenséget, hanem egy arcot, egy embert helyezett a fókuszba.

Az európai és a magyar közbeszédben gyakran utalunk a menekültekre homogén tömegként. A dokumentumfilmeknek pont az a dolga, hogy arcot adjanak ennek a tömegnek, hogy megmutassák benne az individuumot, az egyéni sorsokat és vívódásokat.

Segítik a dokumentumfilmek az integrációt?

Igen, segíthetik, hiszen a filmnézés során megismerhetünk olyan sorsokat és élethelyzeteket, amelyek üzenetértékűek lehetnek. Azt hiszem, az érzelmi bevonódás és a katarzis jó esetben empátiát szül, és talán a saját előítéleteink újragondolására késztet.

Miként talált rá Kafiára, a szomáliai otthonából tizenöt évesena jobb élet reményébenelmenekült lányra, akinek egy VIII. kerületi gyermekotthonban és egy középiskolában történő beilleszkedését követte nyomon a dokumentumfilmben?

Négy évvel ezelőtt, amikor a DocNomads Nemzetközi Dokumentumfilm-rendező Mesterképzés keretein belül Brüsszelben tanultam, a diplomafilmemet olyan menekült gyerekekről szerettem volna forgatni, akik szülői támogatás nélkül, egyedül érkeztek Európába. Film aztán nem lett belőle, de elhatároztam, hogy a témával itthon is fogok foglalkozni.Így jutottam el egy magyar gyermekotthonba, ahol „kísérő nélküli menekült kiskorúakkal” foglalkoznak: itt ismerkedtem meg a hősnőmmel. Több száz kamasz között csak ketten voltak lányok. Majd 2015 augusztusa után a Keleti pályaudvaron kitört válság idején szinte minden fiatal elhagyta a gyermekotthont, nyugati országokban kerestek menedéket, ám Kafia úgy döntött, nem megy tovább. Ekkor határoztam el: ő lesz a filmem hősnője, innen indul a történet.

Miért preferálja a megfigyelő dokumentumfilmes módszert? Előző filmje, A monostor gyermekei, amelyet a bhutáni ArunBhattaraival közösen rendezett az ázsiai országban élő buddhistákról, szintén interjú nélküli jelenetekből épül fel.

Egyik filmem sem teljesen megfigyelői dokumentumfilm. A monostor gyermekeiben is van olyan jelenet, ahol a szereplők közvetlenül a kamerába beszélnek, ahogy a Könnyű leckékben is. A Könnyű leckék esetében fontos volt, hogy tudatosítsam a nézőbena filmkészítési folyamatot. Érezni kell, hogy jelen vagyok a helyzetekben, azokragyakran hatással is vagyok. A film Kafia belső – hangstúdióban felvett – monológjaira épül, ami az édesanyjához címzett vallomása. Ez az ő ötlete volt egyébként.

A dokumentumfilm alanya nem kerül szembe előítéletekkel, sem a környezete, sem a média nem szembesíti azzal, hogy a magyar lakosság jelentős része alapvetően elutasítóan közelít a menekültkérdéshez. Szándékosan apolitikusak a dokumentumfilmben bemutatott szituációk, kérdések?

A film egy integrációs folyamatról szól, amiben Kafiát nagyon sok „segítő” vette körül. Az intézmények és a rendszer nem minden esetben működik hatékonyan és gyakran abszurd helyzeteket szül,ám benne az egyén maga dönt arról, miként viszonyul egy kiszolgáltatott személyhez, akármilyen is a politikai közhangulat. Ezeket a helyzeteket és árnyalatokat szerettem volna lencsevégre kapni.

Előző két produkciója (A monostor gyermekei, Vasárnapi ebéd) több nemzetközi filmfesztiválon megfordult, a Könnyű leckék pedig a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál Kritikusok Hete szekciójának versenyprogramjában debütált augusztusban. Mit jelent a kiemelt figyelem?

A monostor gyermekei, annak köszönhetően, hogy azAmszterdami Nemzetközi Dokumentumfilmfesztiválon (IDFA), Európa szakmailag legelismertebb doku-seregszemléjén debütált, további fesztiválmeghívásokat kapott, nyáron pedig a japán mozikba is eljutott. A fesztiválmeghívás mindig jót tesz a filmek promóciójának, de a Könnyű leckék bemutatkozását mégiscsak a nézői reakciók miatt várjuk.

 

Az ElfProductions bemutatója, október 11.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 17-18. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13794