KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/szeptember
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Molnár Gál Péter (1936-2011)
MAGYAR MŰHELY
• Pintér Judit: Palackposta-bontás Szőts István Röpirata ma
BŰNADAPTÁCIÓK
• Gelencsér Gábor: A közélet magánosítása A film noirtól a melodrámáig
• Ardai Zoltán: Egy családregény mélye Karamazov-mozgóképek
• Tüske Zsuzsanna: Anya noir Mildred Pierce
HŐSÖK 2.0
• Benke Attila: Szuperhősök 2.0 Batman, Robin Hood, James Bond
• Kovács Marcell: Mindenki kapitánya Joe Johnston: Amerika Kapitány
• Varró Attila: Káosz és karizma Conan, a barbár
• Kolozsi László: Hollywoodi sorsjáték Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
LATIN MOZI: BRAZÍLIA
• Kóbori Sarolta: Pauliwood fényei és árnyai Brazil mozi
• Sepsi László: A nyomor sikertörténetei Favela-mozi
DARDENNE
• Báron György: Apák és fiúk Dardenne
FILMISKOLA
• Varga Zoltán: Száműzött szavak, beszédes zörejek A hangsáv lehetőségei
• Lukács Péter Benjámin: A fantasztikum hangjai Hangdramaturgia
DIGITÁLIA
• Gerdelics Miklós: Játékhack Videójáték és politikai aktivizmus
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Keresztapák reneszánsza Borgiák
FESZTIVÁL
• Kovács Kata: Megkésett kamaszkor Edinburgh
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A nagy Fény-tér kalkulátor Moholy-Nagy László: A fény művészete
KÖNYV
• Pálos Máté: Képrobbanás Hornyik Sándor: Idegenek egy bűnös városban
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Bőrbörtön Thierry Jonquet: Tarantula
• Horváth Eszter: Pygmalion szikével A bőr, amelyben élek
KRITIKA
• Varga Balázs: Nyári fagy Így ért véget a nyaram
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: A hódkóros
• Varró Attila: Biutiful
• Baski Sándor: Talán egy másik életben
• Kolozsi László: Talán egy másik életben
• Vajda Judit: Született feleség
• Roboz Gábor: Happy Happy
• Baski Sándor: Ismeretlen föld
• Kovács Kata: Hétköznapi pár
• Alföldi Nóra: Barátság extrákkal
• Lovas Anna: Hupikék törpikék
• Nevelős Zoltán: Cowboyok és űrlények
• Kovács Marcell: A majmok bolygója: Lázadás
DVD
• Pápai Zsolt: Senna
• Nagy V. Gergő: Ketten az úton
• Alföldi Nóra: Az éjszaka országai
• Sepsi László: A zátony
• Tosoki Gyula: Kóser játszma
• Varga Zoltán: A szobatárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ida

Varga Balázs

Ida – lengyel, 2013. Rendezte: Pawel Pawlikowski. Írta: Rebecca Lenkiewicz. Kép: Ryszard Lenczewski. Zene: Kristian Eidnes Andersen. Szereplők: Agata Trzebuchowska (Ida), Agata Kulesza (Wanda), Joanna Kulig (énekes), Jerzy Trela (Szymon). Gyártó: Opus Film / Canal+ Polska. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 80 perc.

 

A huszadik századi lengyel történelmi és társadalmi traumák feldolgozása, a nemzeti önismeret drámája Wajdáék nemzedéke óta a lengyel filmkultúra központi témája. A klasszikusokat idehaza is jól ismerjük, a kortárs klasszikusok azonban csak elvétve, jobbára fesztiválokon jutnak el a hazai mozikba. Pawel Pawlikowski új filmje végre kivétel a sorban. Az Ida az 1960-as években játszódik, az 1940-es évekre tekint vissza, mégis, aktuálisabb talán nem is lehetne. És nemcsak lengyel kontextusban.

Pawlikowski korábban kemény BBC-dokumentumfilmekkel, illetve két míves, brit színekben készített filmmel, Az utolsó menedék migráns-drámájával, illetve a Szerelmem nyara tinédzsertörténetével szerzett nevet magának. Az Ida az első lengyel filmje. Nagyon más, mint a korábbiak. A metsző történelmi analízis, az identitásdráma, a kristálytiszta fekete-fehér kompozíciók, a napjainkban oly szokatlan 4:3-as képarány inkább a modernista szerzőket, Bresson, Bergman, Kawalerowicz hatvanas évekbeli hűvös drámáit idézi, mint kortárs filmeket. A film hőse, a kolostorban nevelkedett árva lány fogadalomtétele előtt pár nappal, a rendfőnök akaratának engedelmeskedve keresi fel nagynénjét. Tőle tudja meg, hogy igazi neve Ida, és hogy családját a második világháború idején egy zsidóellenes lengyel pogromban veszítette el. A film a két nő érzelmi, mentális és tényleges útját kíséri végig a hatvanas évek elejének szürke, kopott lengyel világában. Az ártatlan lány, aki most szembesül a múltjával, és a kiégett, alkoholista asszony, aki az ötvenes években a sztálinista koncepciós perek vérbírája volt, és akinek saját magával, Idával, a családjával és a környezetével is elszámolnivalója van, együtt járják be ezt az utat, de mindketten maguk hozzák meg a döntést, hogy mit kezdenek a frissen megtudott, illetve a magukba temetett és újonnan előhívott tudással. Mindkét nő végigmegy, illetve elindul a saját útján. Pawlikowski filmje maníroktól mentesen, egyszerre távolságtartóan és mégis empatikusan mutatja meg Ida és Wanda párhuzamos történetét. És közben ott van a háttérben a hatvanas évek elejének Lengyelországa, a füstös klubokban szóló jazz, a falusi kocsmák lefojtott agressziója, az elhallgatás, elhallgattatás, levegőtlenség nyomasztó atmoszférája. Az Ida nagyon pontos és nagyon feszes film az önismeret terhéről és a szuverenitásról. Arról, hogy mit tesz nőnek lenni, katolikusnak lenni, zsidónak lenni – embernek lenni és annak maradni a huszadik század Lengyelországában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11758