|
|
|
Láttuk mégA szavanna fiaBérczes László
Iza Muhamed kedves arcú, jelentéktelen tizenéves fiú. Valószínűleg francia. „Mai fiatal”, bizonyára kocsival jár iskolába, délutánonként vihogó csajokat kocsikáztat, esténként a diszkóban lötyög. Ezt képzeljük róla az első pillanatban. Csakhogy a moziban minden másként van. Iza most egy törzsi sátorban fekszik, a falon barlangrajzok kiakasztva, körös-körül vörösre mázolt néger arcok, sőt a fiút is éppen most festik le, hogy alkalmas legyen a próbára. Mert ha kiállja a próbát, megkapja az utsi törzs „tagsági igazolványát.” Talán még szülei sem értenék – mi nézők mindenesetre nem értjük –, hogy kerül ez a fiú Afrikába, a dzsungelbe. Mérgezett hegyű nyílvesszőit rendezgeti, testén még véresen gőzölgő leopárdbőr. Az imént győzte le az állatot. Igaz, az első dobást elvétette, de csak azért, hogy utána testi erővel kerekedhessen a vérengző fenevad fölé. „És még ez a gyerek van felmentve tornából!” – mondaná most háborogva apja, ha látná ezen ifjú hőst. De hiába minden hőstett. Talán még Josef K. is hamarább megkapná a tagsági igazolványt a Hivataltól, mint egy fehérbőrűnek született harcos az utsik háborúságot kedvelő gonosz törzsétől. Sebaj, így kerülhet Iza a békés egymás mellett élést hirdető dinek táborába, és Pao, az „öreg elefánt” társaságában számtalan életbölcsességgel gazdagodhat – ő is, mi is. „Fehérek és feketék között egyetlen különbség van: a bőrük színe” – mondja ez a néger filozófus-törzsfőnök. És mi Izával rábólintunk.
Pao azt hiszi, hogy varázsfüveire és a csujogatós törzsi táncokra sebesült pártfogoltjának van szüksége. Pedig a festett pofák, tamtam, skanzen-tüzestánc a filmeseknek kellettek. A gyerek és a kutya mellett talán a fekete egzotikum a legbiztosabb sikerforrás.
Izának még egy lépés hiányzik ahhoz, hogy mindent megtudjon. Aztán lemoshatja a festéket, párizsi szobájában leterítheti a leopárdbőrt, felöltheti dögös cuccait, és mehet a dizsibe. Találkoznia kell a fehérekkel, meg kell ismernie a civilizáció csodáit – kanalat, tányért, ágyat, nadrágot... – és látnia kell, hogy a fehér szín sem fenékig tejfel. – Úgy látszik, a fehérek is ölik egymást – állapítja meg ez a mindentudó popharcos. És mi rábólintunk.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1431 átlag: 5.5 |
 |
|
|
|
