KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/augusztus
KRÓNIKA
• Kelecsényi László: Nekrológ
• Varró Attila: Nekrológ
WOODY ALLEN
• Csillag Márton: Fűrészporos emlékek Woody Allen
• Horeczky Krisztina: Káoszban a rendet Woody – Allenről – Beszélgetések Stig Björkmannal
• Iványi Zsófia: Az Allen-szindróma Woody a díványon
VERDÁK
• Sepsi László: A félelem országútja Életre keltett autók
• Varró Attila: Autoerotika Dramaturgia négy kerékre
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
MARIO MONICELLI
• Csantavéri Júlia: Sírjunk vagy nevessünk? Mario Monicelli
• Pintér Judit: A boldogulás művészete Beszélgetés Mario Monicellivel
TERMÉSZETFILMEK
• Kovács Kata: Tragikus aranykor Magyar természetfilm
• Sípos Júlia: Madarak és emberek Beszélgetés Csányi Vilmossal
• Győrffy Iván: Vér, veríték, gyötrelem A természetfilm természetrajza
MAGYAR MŰHELY
• Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból Részletek a játékfilm forgatókönyvéből
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Születésnapok, vége hangulat, női vonal Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Palotai János: Kreativitás felsőfokon Magyar animáció
DIGITÁLIA
• Baski Sándor: Közszolgálati kalózok A filmfogyasztás evolúciója 2.
FESZTIVÁL
• Harmat György: Hamu, gyémánt, fehér, piros Gdynia
KÖNYV
• Ruprech Dániel: Egy század dióhéjban Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája
KRITIKA
• Szabó Noémi: Végső állomás Harry Potter és a Halál ereklyéi 2.
• Kolozsi László: Elvétenéd, ha elvetetnéd? Varázslatos gladiátorok
MOZI
• Vajda Judit: Blue Valentine
• Tüske Zsuzsanna: Larry Crowne
• Varró Attila: Förtelmes főnökök
• Baski Sándor: Mr. Popper pingvinjei
• Roboz Gábor: Az ördög városa
• Hlavaty Tamás: Rossz tanár
• Sepsi László: Zöld Lámpás
• Lovas Anna: Micimackó
• Forgács Nóra Kinga: Tilva Roš
KRITIKA
• Varga Zoltán: Verdák 2
DVD
• Czirják Pál: Mágnás Miska
• Pápai Zsolt: Anthony Mann két kései filmje
• Nevelős Zoltán: Azután
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Varga Zoltán: Egy troll New Yorkban
• Tosoki Gyula: Útmutató házas férfiaknak
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

Magyar zsáner

 

Az új magyar képregények olyan kis szeletét teszik ki a magyarul kapható képregények piacának, hogy szinte minden képregény „szerzői”, ami azt jelenti, hogy az alkotók teljes mértékben maguk szabják meg, mit és hogyan adjanak ki a kezükből. Az a néhány száz ember, aki kortárs hazai képregényeket olvas, nem zárkózik el a műfaji, szórakoztató művektől és a kísérletezőbb daraboktól sem. Éppen ezért különösen izgalmas, amikor néhány alkotó hangsúlyosan zsánerképregényben akar szerzői, akár kifejezetten személyes történetet megfogalmazni.

Ide tartozik a Céltalan is, Pádár Ádám író és Szebeni Péter rajzoló melankolikus hangolású, nagyvárosi horrorja. A szerzők a közönségbarát képregények ügyét programszerűen képviselő 5Panels csapat köréhez tartoznak, de mernek személyes történetekkel is előállni: Szebeni a Testvérekben művészi dilemmák köré építette fel a Dorian Gray képmása átértelmezését, Pádárnak pedig kutyás képregényei (Agarak, A munka gyümölcse) a legszemélyesebbek. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy miért akarták elmesélni ambiciózus közös művük, a százoldalas Céltalan történetét? Zombi-apokalipszis Budapesten, visszajáró lelkek és elintézetlen ügyek, brutális erőszak és zagyva „mitológiai” háttér – ezek az elemek külön-külön és együtt is közhelyesek. A Céltalanban mégis van valami, ami olvasás után nem hagyott nyugodni, és nem a kísértetekről van szó. Fontosak a képregényben a valós helyszínek, ám ami különösebb, hogy a főhős úgy néz ki, mint az író. A Céltalan hideglelős, nyomasztó zombivalósága kényelmetlenül közel kerül napjaink Magyarországához, oly módon, hogy nem csak a kulisszákat határozza meg, hanem az emberek lelkivilágát is eltorzítja az élő és holt határait elmosó, széthulló világ. Jobban örültem volna, ha Pádárék alaposabban kibontják a képregényben lappangó társadalomkritikai lehetőségeket, mert a cselekmény jelentős részét kitevő leszámolás története egyszer sem csigázott fel. A Céltalan mindezzel együtt fontos lépés az alkotóknak, de bennem maradtak kérdések arra vonatkozóan, hogy pont ezen a történeten volt-e érdemes éveket dolgozniuk.

*

Azt viszont régóta tudjuk, hogy Pilcz Rolandnak a Kalyber Joe mennyire személyes ügy – ha nem lenne az, aligha bővítgetné évtizedek óta a szériát az író-rajzoló. Ám mostanában pihenteti Kalybert, a kincsvadász középiskolai tanárt, hogy a sorozat egy másik, Indiana Jonesra még jobban hasonlító karakterét mutassa be. A YKX-ben a Kaynek becézett, eredetileg a Kalyber Joe-ban megismert kalandor múltja elevenedik meg. A legfrissebb, Sötét vizeken alcímű füzet hasonló az elsőhöz: faltól falig nagyszabású, kontinenseken átívelő kaland. Legüdítőbb vonása az, ahogy Pilcz eljátszik a hasonló történetek konvencióival. A cselekmény középpontját adó hajóutazás során a főhős kénytelen potyautasként, dobozba zárva kuksolni, ami egy ilyen hiperaktív hőssel szemben kegyetlen és ironikus húzás. A képregény legjobb oldala Pilcz comic stripjeinek stílusát idézi, a cselekmény lelassítása pedig pont, hogy dinamikusabbá teszi a sztorit. A YKX továbbra is könnyed és remek szórakozás.

*

A harmadik friss zsánerképregényben a Pantomimes, Hősmagyar és Titánember után újabb magyar szuperhőst ismerünk meg, de az említettek alkotóihoz hasonlóan Kovács Milán író is jelzi, hogy itthon a szuperhős nem magától értetődő fikciós figura. A címszereplő AllStar sem „igazi”, csak a főhős gimnazista agyszüleménye, ám a fiú annyira el van veszve saját fantáziavilágában, hogy – a képregény legfontosabb formai játéka ez – folyton a hétköznapi valóság előterébe tolakszik a szuperhősös mese. Az alapötlet izgalmas, Fábián István (Sötét kor) rajzai pedig profik és lendületesek. Az AllStar mégis hagy némi hiányérzetet, mert ebben a terjedelemben, ennyi közbeiktatott, fiktív szuperhősakcióval a valódi történetnek éppen csak a megalapozására jut idő, és Kovács már el is varrja a szálakat a nosztalgikus, önreflektív kerettel. Lett volna még lehetőség ebben a koncepcióban.

 

Pádár Ádám – Szebeni Péter: Céltalan. Színes, puhafedeles, 106 oldal. Kiadó: Frike Comics.

Pilcz Roland: YKX 2. – Sötét vizeken. Színes, irkatűzött, 28 oldal. Kiadó: OneWay.

Kovács Milán – Fábián István: AllStar. Színes, puhafedeles, 40 oldal. Szerzői kiadás.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14159