KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/augusztus
KRÓNIKA
• Kelecsényi László: Nekrológ
• Varró Attila: Nekrológ
WOODY ALLEN
• Csillag Márton: Fűrészporos emlékek Woody Allen
• Horeczky Krisztina: Káoszban a rendet Woody – Allenről – Beszélgetések Stig Björkmannal
• Iványi Zsófia: Az Allen-szindróma Woody a díványon
VERDÁK
• Sepsi László: A félelem országútja Életre keltett autók
• Varró Attila: Autoerotika Dramaturgia négy kerékre
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
MARIO MONICELLI
• Csantavéri Júlia: Sírjunk vagy nevessünk? Mario Monicelli
• Pintér Judit: A boldogulás művészete Beszélgetés Mario Monicellivel
TERMÉSZETFILMEK
• Kovács Kata: Tragikus aranykor Magyar természetfilm
• Sípos Júlia: Madarak és emberek Beszélgetés Csányi Vilmossal
• Győrffy Iván: Vér, veríték, gyötrelem A természetfilm természetrajza
MAGYAR MŰHELY
• Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból Részletek a játékfilm forgatókönyvéből
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Születésnapok, vége hangulat, női vonal Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Palotai János: Kreativitás felsőfokon Magyar animáció
DIGITÁLIA
• Baski Sándor: Közszolgálati kalózok A filmfogyasztás evolúciója 2.
FESZTIVÁL
• Harmat György: Hamu, gyémánt, fehér, piros Gdynia
KÖNYV
• Ruprech Dániel: Egy század dióhéjban Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája
KRITIKA
• Szabó Noémi: Végső állomás Harry Potter és a Halál ereklyéi 2.
• Kolozsi László: Elvétenéd, ha elvetetnéd? Varázslatos gladiátorok
MOZI
• Vajda Judit: Blue Valentine
• Tüske Zsuzsanna: Larry Crowne
• Varró Attila: Förtelmes főnökök
• Baski Sándor: Mr. Popper pingvinjei
• Roboz Gábor: Az ördög városa
• Hlavaty Tamás: Rossz tanár
• Sepsi László: Zöld Lámpás
• Lovas Anna: Micimackó
• Forgács Nóra Kinga: Tilva Roš
KRITIKA
• Varga Zoltán: Verdák 2
DVD
• Czirják Pál: Mágnás Miska
• Pápai Zsolt: Anthony Mann két kései filmje
• Nevelős Zoltán: Azután
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Varga Zoltán: Egy troll New Yorkban
• Tosoki Gyula: Útmutató házas férfiaknak
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

Éjjel élnek

Roboz Gábor

A Titokzatos folyó szerzője vérbeli gengszterregényével biztosra megy.

A magyar könyvkiadás egyik súlyos lemaradása a szesztilalom korában játszódó gengszterregényekhez fűződik, de az elmúlt néhány évben több ízben is törlesztett, és a Fékezhetetlen, a Gengszterek földjén és a Babaarc után újabb kiadvány segít abban, hogy ne csak mozgóképről ismerhessük a gépfegyverek és puhakalapok Amerikáját. Ráadásul Az éjszaka törvénye sem a gazdag külföldi korpuszból véletlenszerűen kiemelt tucatmű, hanem egy kritikailag is elismert és még az olvasók körében is népszerű veterán sokadik munkája: a 2012-es könyvet az a Dennis Lehane írta, aki a Kenzie–Gennaro krimisorozattal és egyes önálló regényeivel (Titokzatos folyó, Vihar-sziget) már azelőtt befutott, hogy Hollywoodban igazán elkezdett volna jól csengeni a neve.

Több amerikai nagyvárosnak is megvan a maga krónikása (mint New Yorknak Block vagy Los Angelesnek Ellroy), Lehane-t pedig többen Boston Bárdjaként emlegetik: a prózaírók közül nála jobban kevesen ismerhetik szülővárosát, amelyről több mint húsz éve publikál különféle bűnügyi sztorikat. Részben itt játszódik Az éjszaka törvénye is, amely az egymáshoz lazán kapcsolódó kötetekből álló Coughlin-trilógia középső része. Az epikus nyitást (The Given Day) követően tematikailag és terjedelmileg is kisebb lélegzetű történet, amelyben főhőssé lép elő az ír származású rendőrcsalád legfiatalabb tagja, hogy a húszas-harmincas évek Amerikájában kispályásból nagymenő legyen. Miután társaival kirabolnak egy kaszinót, amiről nem tudják, hogy az egyik befolyásos szeszcsempész tulajdona, a húszéves Joe elkezdi szédíteni a lányt, akit nem kéne, majd fokozatosan felpörögnek az események, és nem kell a téma szakavatott ismerőjének lenni ahhoz, hogy tudjuk, mit várhatunk ettől a könyvtől.

Lehane mellébeszélés nélküli gengsztersztorit mesél el ismerős karakterekkel és helyszínekkel, konfliktusokkal és párbeszédekkel, így Az éjszaka törvényét elsősorban akkor élvezhetjük, ha beérjük a kevés meglepetést tartogató dramaturgiával. A trilógia nyitókötetéből már kiderült, a szerző milyen alapos kutatómunkát fektet a miliő megteremtésébe, és ez az aktuális regényre is igaz, az épületektől kezdve az autómárkákon át a divatig (az, hogy egy-egy cameót is bedob, gyakorlatilag elvárható), bár kérdés, egy hazai olvasónak mennyit ad hozzá a könyvhöz, hogy vélhetően hiteles képet kap belőle a kor Bostonjáról vagy a floridai Ybor Cityről. Ezzel együtt van nyoma annak, hogy Lehane nagyjából nyolcvan év távlatából írta a regényt, de persze ő is nagyon jól tudja, mennyit vihet bele a szövegbe modern nőképéből és a főhős öndefiníciós törekvéséből („Nem gengszter vagyok, hanem törvényenkívüli”) úgy, hogy ez a szesztitalmi történet közben hiteles maradjon.

Lehane – aki a Drót mellett a Gengszterkorzóba is bedolgozott – érezhetően tartja magát a műfaji szabályokhoz, ugyanakkor egy-egy ponton a melodráma iránti vonzódását is megcsillogtatja, és a talpraesett hősszerelmes, ízig-vérig individualista Joe személyében olyan figurát teremtett, akivel nagyon könnyű együtt tartani. A szerző ismerői számára nem meglepő, hogy érzékenységének köszönhetően mindig elő tud rukkolni valamilyen frappáns leírással vagy apró részlettel, így Az éjszaka törvényét is a tőle megszokott nyelvi színvonal jellemzi, ami természetesen az időnként pattogós párbeszédekre is kiterjed.

Nehéz nem tiszteletadásként olvasni a regényt, de az író nem egyszerűen a szóban forgó kor vagy műfaj előtt emel kalapot, hanem a több szereplő által is reflektált életmód előtt: a könyv Nicholas Ray filmjét megidéző eredeti címe (Live by Night) is világosan jelzi, hogy Lehane-t elsősorban az éjszaka eksztázisától fűtött gengszterek vagy törvényenkívüliek romantikája nyűgözi le, és ez akkor is ragadós, ha azt hisszük, hogy már a témakör összes filmjét láttuk.

Agave Könyvek, 2017.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13073