Láttuk még

Feltámad a Vadnyugat

Mészáros István

A filmbeli Delos üdülőhelyen méregdrágán kínálják mindannyiunk gyerekálmát: az idelátogatók az 1880-as évek Vadnyugatának, a dekadens Rómának, avagy a XIII. századi középkor maradéktalanul hiteles környezete között válogathatnak. Megfelelő jelmezbe öltöztetett, emberszabású robotok fogadják a vendégeket, akik aztán igényeik és hajlamaik szerint lőhetik le őket, szeretkezhetnek vagy akár párbajozhatnak velük. A gépemberek megtévesztő küllemét bonyolult számítógépek tervezték, a felügyelőség csupán karbantartja őket, működési elvük többnyire számukra is rejtélyes. A rutinos mozilátogató ebből már sejtheti, hogy a robotokon titokzatos agresszivitás lesz majd úrrá, de huncut az, aki az okát firtatja.

A filmnek nem az a legfőbb hibája, hogy infantilis igényekre szabták, hanem hogy ezeket sem elégíti ki. A legnaivabb néző is az első percektől tudhatja a kifejletet. Így aztán másfél órán keresztül kényszerülünk elszenvedni a blőd western-jeleneteket az utolsó pillanatok izgalmának reményében. A legváratlanabb pillanatokban ugyan kimered egy-egy robotember szeme, ám horror-jelenetek helyett ilyenkor egy békés szerelőműhelybe visz bennünket a kamera, ahol fehérköpenyes urak és hölgyek hajolnak robottetemek fölé, elmélyülten bíbelődve az áramkörökkel. Van ugyan közöttük egy izgatott főszereplő, aki ismételten előrejelzi: ebből még nagy baj lesz! Türelmünk jutalmául végül valóra válik jóslata: fellázadnak a robotok, igazi hullák kerülnek terítékre, szemünk pancsikolhat a vérfürdőben.

Természetesen az egy szem főhős megmenekül. Az utolsó képsorban úgy tekint maga elé, mint aki döbbenetes élmények részese volt.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1988/02 57. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5106

Cikk értékelése:

szavazat: 1272 átlag: 5.65