KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/július
SIDNEY LUMET
• Takács Ferenc: A rutin varázslója [RÉSZLET] Sidney Lumet 1924-2011
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Filmrendszerváltás Filmesek az új filmgyártási struktúráról
• Pápai Zsolt: Fűzfapoéták és háztáji zombik Kísérleti és kisjátékfilmek
• Gorácz Anikó: Rabszolgasors Csicska
SIDNEY LUMET
• Orosdy Dániel: Árnyékvonal Gyöngyszemek a Lumet-életműben
• Pápai Zsolt: Sötétség és köd Harlemben Sidney Lumet: A zálogos
CIRKUSZFILMEK
• Szabó Noémi: Sátor-ponyva Cirkuszfilmek
• Sepsi László: Teleapokrif Carnivale – A vándorcirkusz
LATIN MOZI: MEXIKÓI ZSÁNEREK
• Géczi Zoltán: Két golyót a tábornok úrnak! Mexikói vadnyugat
LATIN MOZI: MEXIKÓ
• Varró Attila: Homo Luchador Mexikói szuperhősök
• Nevelős Zoltán: Embervadászat Vagyunk, akik vagyunk
DIGITÁLIA
• Szabó Z. Pál: A filmidő A 3D-mozi és a negyedik dimenzió keresése
ŐSESZTÉTIKA
• Bárdos Judit: A filmszem többet lát A korai filmelméletek
• Szíjártó Imre: A tizedik múzsa születése Karol Irzykowski
• Margitházi Beja: Ismeretlen ismerős A tizedik múzsa
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Gaga Horror Picture Show Sztár-imázs
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Árral szemben Udine
• Varga Balázs: Társadalmi térben Wiesbaden – goEast
KRITIKA
• Horváth Eszter: A lélek antropológiája Attenberg
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Magányos és gyanakvó Saverio Costanzo: A prímszámok magánya
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Fair Game
• Pálos Máté: Amador
DVD
• Varga Zoltán: Wallace és Gromit: A teljes gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Francia szépség
• Sepsi László: Állj mellém!
• Tosoki Gyula: Veronika meg akar halni
• Alföldi Nóra: Tigrisek földjén
• Vincze Árpád: Manolete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Kik is azok a feministák?

Kránicz Bence

Ha ismeretterjesztő művekről hallunk, ritkán pezsdül meg a vérünk a ránk váró izgalmaktól, pedig az ismeretterjesztésnek is vannak nagyon népszerű és kreatív formái. Amíg a mozgóképben a minél realisztikusabb látványvilág és aprólékosabb megfigyelés felé mozdult a műfaj – legyen szó David Attenborough világsikerű sorozatairól vagy a nap 24 órájában élőben nézhető gólyafészkekről –, addig a képregényben mintha a játékos stilizáció szolgálná hívebben az ismeretközlés nemes feladatát. Magyarországon két egészen kiváló, persze más-más jellegű ismeretterjesztő képregénysorozat jelent meg az elmúlt tíz évben. Scott McCloud két esztétikai műve (A képregény felfedezése és folytatása) a művészeti ág elméletét foglalta rendszerbe, Larry Gonick Képregényes világtörténete pedig pont azt vállalja, amit a címe ígér. Mindkét képregényben megjelenik és főhőssé válik a rajzolt szerző-narrátor, emiatt hagyományosabb elbeszélést olvasunk, az ismeretterjesztés mellett a történetmesélés igénye is határozottabb.

A most megjelent Nagyszerű nők – A feminizmus rövid története összeszokott norvég szerzőpáros munkája, akik részben más közönséghez szólnak, mint McCloud vagy Gonick. Nem is az a lényeg, hogy nyíltan a nőket szólítják meg – fiú olvasók ugyanúgy rengeteget tanulhatnak, és tanuljanak is a könyvből –, a döntő különbséget inkább a megcélzott korosztály jelenti. A Nagyszerű nők könnyen követhető, világos, tiszta kompozíciókból építkező képregény, ami a bonyolult összefüggések helyett nagyon egyszerű ok-okozati rendszerbe és időrendbe foglalja a feminizmus történetét és a feministák céljait. Vagyis egyértelműen gyerekeknek szól, nagyjából tízévesek kezébe már bátran adható. Jordahl figurái viccesek, karikatúraszerűek, egy-egy oldalon poénra kifuttatott képsorok szakítják meg a nagy időugrásokkal haladó, néhány kiválasztott nő történetére koncentráló, didaktikus történeti gyorstalpalót. A fejezetenként más-más kísérőszínt használó képeket gyerekként könnyű lehet megszeretni, számos apró részlet fedezhető fel a nagy, tágas paneleken. Felnőtt és pláne tájékozottabb olvasóknak a Nagyszerű nők könnyen unalmassá válhat, de úgy képzelem, ezt a képregényt a gyerekekkel közösen érdemes elolvasni, majd újra és újra átlapozni.

Marta Breen – Jenny Jordahl: Nagyszerű nők – A feminizmus rövid története. Színes, keményfedeles, 120 oldal. Kiadó: Cser.

 

Színek és évek

„Drága Karen! Neked írok, bár tudom, hogy nem vagy már köztünk. De azt remélem, a múlt felidézése segít eligazodnom a mában.” Matt Murdock ír így halott szerelmének, Karen Page-nek a Fenegyerek – Sárga második fejezetében. A levél felütése az alkotók, Jeph Loeb és Tim Sale stratégiájáról is árulkodik: a szuperhős korai éveinek újraírásával a történet mélyére ásnak, a mítosz alapmotívumait kutatják. Magyarul szinte egyszerre jelent meg a Fenegyerek-kötetük és a rögtön utána készült Pókember – Kék (Hulk- és Amerika Kapitány-variációjuk fordítása egyelőre várat magára).

A Sárga és a Kék egyaránt a szuperhősműfaj remekművei. A múltidéző, nosztalgikus-keserédes alaphangolású történetek finom érzékenysége és a megszőtt motívumhálónak a karakterismeretből adódó gazdagsága a Fenegyerekkel, illetve Pókemberrel épp csak ismerkedőknek és az olvasott rajongóknak is sokat jelenthet. Loeb mindkét történetet a főhős gyengesége felől indítja: Fenegyerek, a „félelem nélküli ember” más érzéseihez is nehezen fér hozzá, míg Pókembert az eltúlzott, léleknyúzó felelősségtudat betegíti. A pszichológiai olvasat nem valamiféle túlkomplikált, elméleti keretben bontakozik ki, hanem gondosan felépített, sokszálú, de semmiképpen sem monumentális kalandnarratívákban. A teljes képregényt viszonylag ritkán publikáló Tim Sale rajzain az árnyékokból, homogén foltokból emelkednek ki a karakterek, mintha csak ködös emlékeinkben kutakodnánk, és egyszer csak bevillannának az éles részletek. Az erős és kiérlelt koncepciónak köszönhető, hogy ezek a közel húszéves képregények ma is frissnek hatnak – alighanem kortárs klasszikusokként érdemes számon tartanunk őket.

Jeph Loeb – Tim Sale: Fenegyerek – Sárga. Színes, keményfedeles, 176 oldal. Kiadó: Fumax.

Jeph Loeb – Tim Sale: Nagy Marvel Képregénygyűjtemény: Pókember – Kék. Színes, keményfedeles, 168 oldal. Kiadó: Hachette.

 



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14125