KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/június
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: Nulla év Játékfilmek
• Zalán Vince: Temperálunk, temperálunk Dokumentumfilmek
• Báron György: Izmos királylányok Animáció
JAPÁN VS. GODZILLA
• Lovas Anna: Múltunk romjain Japán földrengésfilmek
• Horváth Eszter: Az ökopunk sensei meséi Miyazaki és a természet
APATOW-HUMOR
• Alföldi Nóra: Infantilizálódva Judd Apatow
• Csillag Márton: Kapunyílási pánik A Másnaposok-szindróma
KALÓZFILMEK
• Géczi Zoltán: Feketeszakáll és kompániája Kalózok a moziban
LATIN MOZI: MEXIKÓ
• Árva Márton: Túlélés és újjászületés Új mexikói filmek
• Tornai Szabolcs: Mexikó felett az ég Carlos Reygadas
• Sepsi László: A Gonosz új ruhája Mexikói kartelmozi
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: A néző kép A szubjektív beállításról
• Szabó Zsolt Szilveszter: Tükör-képek Tarkovszkij kamerája
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Elszakadás Titanic
KÖNYV
• Roboz Gábor: Alvilági bédekker 101 gengszterfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Visszaúton Fricivel T.Ú.K. – Tanár úr kérem!
KRITIKA
• Roboz Gábor: Elrendelt rabiga Kazuo Ishiguro – Mark Romanek: Ne engedj el!
• Kovács Kata: A nagy trip Enter the Void
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Benda Bilili
• Vincze Teréz: Nader és Simin
• Pálos Máté: Rio
• Baski Sándor: Felperzselt föld
• Vajda Judit: Gianni és a nők
• Pálos Máté: Ketten a hullámban
• Alföldi Nóra: Koszorúslányok
• Parádi Orsolya: Mosás, vágás, ámítás
• Kovács Marcell: Thor
DVD
• Pápai Zsolt: A szabadság határai
• Tosoki Gyula: Sanghaj
• Kovács Marcell: Franco Nero rendőrfilmjei
• Alföldi Nóra: Díva
• Csillag Márton: Lázongó ifjúság
• Sepsi László: Véres karácsony
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Nem zombi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Szíven szúrt ország

Sötét oldal

Barotányi Zoltán

Kálomista Gábor gyorsreagálású dokumentumfilmje több kérdést vet fel a veszprémi tragédia kapcsán, mint ahányat megválaszol.

 

Nem egyszerű dolog filmet készíteni lezáratlan, még folyamatban lévő történésekről. Némi bátorság is kell hozzá – elvégre, mire elkészül a mozidarab, esetleg egészen mást gondolunk okokról, motivációkról – s ha a való életből vett krimiről beszélünk, akkor áldozatokról és elkövetőkről. Mindebből, legalábbis e pillanatban erősen így látszik, módfelett kevés vonatkozik a Cozma-gyilkosságra: a sokak szemében mártírrá nemesült áldozat nevét már az is megismerte, aki korábban soha nem érdeklődött a férfi kézilabda, konkrétan a világklasszis veszprémi gárda, vagy egyáltalán a magyar sportélet iránt. Ne tagadjuk, mindebben szerepet játszott, hogy egy érdemdús kézilabdázót, ráadásul légióst, konkrétan – s ennek bizony a történelmi kontextus szempontjából komoly jelentősége van – egy magyar klubszínekért harcoló román sportembert gyilkoltak meg brutális módon. S azt se felejtsük el, a vélelmezett elkövetők, a már letartóztatott gyanúsítottak, s a gyilkossághoz vezető konfliktusban részvevő szűkebb társaságuk (az úgynevezett. „enyingi banda”) profilja pontosan beleillik a magyar közéletet sajátos, etnikai alapon tematizáló, amúgy igencsak népszerű narratívába. A Szíven szúrt országban többször is kimondják a verdiktet: Marian Cozmát „a cigányok” ölték meg – és ők sebesítették meg súlyosan a vallomások szerint csupán védelmére kelő csapattársait Zarko Sesumot és Ivan Pesic-et – jól sejtik, ők is külföldi vendégjátékosok.

Persze nem mindenki vélekedik ilyen szimplifikáltan. A Szíven szúrt ország azért jelentős vonalakban (igaz, felületesen) követi a nemzetközileg ismert dokumentumfilmes trendet. Habár a filmkészítők (jelen esetben mindenekelőtt Kálomista Gábor producer, aki amúgy elkötelezett Veszprém-rajongó) érezhetően masszív és megdönthetetlen hipotézis alapján dolgoztak, s tudomásuk van a történések valós dramaturgiájáról s cáfolhatatlan, fatális logikájáról, de azért megszólalnak azok is, akik nem ilyen sarkítva látják a történéseket. Merő szerecsenmosdatás – mondhatják a vezető narratíva elkötelezett hívei. De azért nekik sem árt meghallgatni, amit a roma jogvédő vagy éppen a vádlottak ügyvédei mondanak – még ha nem is lesz számukra túl meggyőző. Hogy egyrészt kockázatos, s nem is méltányos egy súlyos bűncselekmény elkövetőinek (vélt vagy tényleges) származása alapján bűnösnek bélyegezni egy egész kisebbséget (ez ugyanis rút etnicista logika), másrészt ugyanazon történetet sokan sokféleképpen láthatják s adhatják elő. Az ügyészség dolga, hogy a (nyilván) gondos rendőri nyomozás ismeretében, a vallomások mérlegelése nyomán összeállítsa a vádiratot, s bizonyítsa a vádlottak bűnösségét. Bizonyára sokaknak cinikusan hat Magyar György, médiaszerte jól ismert „sztárügyvéd” amúgy teljesen jogszerű érvelése: a védőnek ezzel szemben nem dolga védence ártatlanságának bizonyítása.  

A Kálomista Gábor produceri irányításával, villámgyorsan elkészült, öndefiníciója szerint fikciós dokumentumfilm persze nem csak e szempontból lesz zavarba ejtő alkotás. Benne ugyanis szétválaszthatatlanul keverednek össze az összetört Cozma-papa valóban megrázó szavai, a csapattársak (és a város, a drukkerek) gyászának megrendülést sugárzó (üsse kő: kicsit patetikus) képei, a visszaemlékezések, vallomások – valamint egy belső diskurzus dialógjai, ahol a tét „csupán” annyi: most akkor van „cigánybűnözés” vagy nincsen. Ez előbbi vélekedést a filmben megszólalók közül különösen Hunyadfalvy Ákos, a veszprémi sportegyesület társadalmi elnöke (maga is ügyvéd) képviseli nyíltan és konzekvensen – lelke rajta. Ám még neki sincs tere érvelni a maga álláspontja mellett, mert hirtelen jön egy youtube-bejátszás, az enyingiek vonulnak Siófok főutcáján „Sötét oldal” (!) belső fejezetcím alatt, belső kamerafelvételeket látunk a tragédia színhelyéül szolgáló szórakozóhelyről, esetleg jelenetek következnek a gyilkosság dramatizált feldolgozásából, melyet azután a film végén egészében is megtekinthetünk. Ez utóbbit alighanem megtörtént eseteket feldolgozó bűnügyi csatornák repertoárjából kölcsönözték, ott nyilván meg is van a funkciója, itt meg jócskán keresettnek tűnik.

Néhány tanulsága azonban mindenképp akad e félig sikerült filmnek – vagy inkább azon történéseknek, melyek nyomán, s melyek kontextusában elkészült a Szíven szúrt ország.

Magyarországon igencsak elterjedt a banditizmus, jelentős csoportok vonják ki magukat (legalábbis látszólag) a törvények hatálya alól, sokan privatizálnák az állam erőszak-monopóliumát, s vindikálják maguknak az önkényes igazságtétel jogát. Ha azonban azt hisszük, hogy mindez valamiféle etnikai (csak az egyik, bármelyik félre tartozó) probléma, akkor súlyosan tévedünk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9806