KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/május
SÖTÉT VADNYUGAT
• Benke Attila: Kamerába lőni Western és önreflexió
• Varró Attila: Balladák a B-oldalról Western és revizionizmus
• Nevelős Zoltán: Deadwood A káosz urai
PSZICHO-FILMEK
• Pintér Judit Nóra: Az őrület mítoszai Pszicho-mozi
• Kovács Kata: Az eszképizmus lobotómiája Álomháború
• Iványi Zsófia: Horrorba hasadt lelkek Többszörös személyiségek
LATIN MOZI: KUBA
• Lénárt András: A Comandante mozija Új kubai filmek
• Bácsvári Kornélia: Titón szigete Tomás Gutiérrez Alea
• Bilsiczky Balázs: Kuba színei Beszélgetés Gödrös Frigyessel
• Gödrös Frigyes: A dolgok kezdete
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Melegítő fények Sós Ágnes portréjához
• Santa Dan: Egy meg sem született szerelem temetése Visszatérés – Retrace
• Harmat Eszter: Itt vagyunk YouTube-generáció?
INTERNET
• Kömlődi Ferenc: Webkameránk a világ szeme Online videókommunikáció
FILMEMLÉKEZET
• Harmat György: A realizmus csele Politika és művészet
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A rossz út Totál szívás
FILM / REGÉNY
• Lovas Anna: Törékeny életek Haruki Murakami: Norvég erdő
• Varró Attila: Ösvény vagy tisztás Norvég erdő
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Átjáróház Ki/Be Tawaret
• Báron György: Hunnia, a Paradicsom Két világ közt
MOZI
• Schubert Gusztáv: Férfit látok álmaidban
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer fenn egyszer lenn
• Alföldi Nóra: Seraphine
• Szabó Noémi: A lány és a farkas
• Vajda Judit: Instant dohány
• Nevelős Zoltán: Winter’s Bone
• Roboz Gábor: Élve eltemetve
• Kovács Marcell: Csúcshatás
DVD
• Varga Balázs: Nosztalgia
• Kovács Marcell: 8 millió halál
• Gorácz Anikó: A varázsló álma
• Nagy V. Gergő: Bronson
• Varga Zoltán: Magasfrász
• Benke Attila: Yentl
• Tosoki Gyula: TRON, avagy a számítógép lázadása
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kismaszat és a gézegúzok

Gáti Péter

 

Kitartó konoksággal ragaszkodik Markos Miklós rendező az irodalmi alapanyagú ifjúsági film műfajához. 1982-ben Asperján György regényéből készítette a Rohanj velem című munkáját, most, négy évvel később pedig Rónaszegi Miklós írását, a Gézengúzokat filmesítette meg. A vidám, szórakoztató vígjátéknak szánt Kismaszat és a gézengúzok hasonlít a műfaj darabjainak többségéhez. Nem véletlenül, hiszen Markos alkotására is az a furcsa szemléletmód nyomja rá a bélyegét, mely a gyerekeket csak apró felnőtteknek tudja elképzelni, és egész világukat ebből a torzító optikájú nézőpontból ábrázolja. Ezeknek a bölcs, koravén kiskamaszoknak nincs egyetlen olyan mozdulatuk vagy szavuk, melynek hitelességében ne kételkedhetnénk. Markos Miklós filmje köztünk élő tizenévesekről szól, kalandjaik látszólag bármelyik kortársukkal megeshetnének. Valójában azonban a filmben megrajzolt figurák – legyenek felnőttek vagy gyerekek – csak csodákban gazdag mesék irigyelt hősei lehetnének. A történetben szereplő Kismaszat egy hazánkban turistáskodó svéd házaspár egy év körüli szöszke gyereke, akit a szülők elveszítenek. Mindketten a másiknál hiszik a csöppséget és vidáman ismerkednek Budapesttel. A vígjátékok elengedhetetlen kellékei, a félreértések, a késleltetett vagy egy hajszálon múló találkozások. Ebben a filmben azonban minden erre az egyetlen komédiatartozékra épül. A csecsemő szüleit kereső három jóbarát – a Gézengúzok – és a segítségükre siető taxisofőr igyekezetének és az egész történetnek a mozgatórugója ez a labilis dramaturgiai mechanizmus. Nem csoda, hogy a gyakori használattól felmondja a szolgálatot. Az egymáshoz a megszólalásig hasonlító üldözési jelenetek egy csikorogva, ímmel-ámmal működő szerkezetet takarnak. Illés János kamerája – a Magyar Televízió anyagi lehetőségeit híven tükrözve – sokkal inkább a képernyő, mint a filmvászon sajátosságaihoz alkalmazkodott az események fényképezésénél.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5797