KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/május
SÖTÉT VADNYUGAT
• Benke Attila: Kamerába lőni Western és önreflexió
• Varró Attila: Balladák a B-oldalról Western és revizionizmus
• Nevelős Zoltán: Deadwood A káosz urai
PSZICHO-FILMEK
• Pintér Judit Nóra: Az őrület mítoszai Pszicho-mozi
• Kovács Kata: Az eszképizmus lobotómiája Álomháború
• Iványi Zsófia: Horrorba hasadt lelkek Többszörös személyiségek
LATIN MOZI: KUBA
• Lénárt András: A Comandante mozija Új kubai filmek
• Bácsvári Kornélia: Titón szigete Tomás Gutiérrez Alea
• Bilsiczky Balázs: Kuba színei Beszélgetés Gödrös Frigyessel
• Gödrös Frigyes: A dolgok kezdete
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Melegítő fények Sós Ágnes portréjához
• Santa Dan: Egy meg sem született szerelem temetése Visszatérés – Retrace
• Harmat Eszter: Itt vagyunk YouTube-generáció?
INTERNET
• Kömlődi Ferenc: Webkameránk a világ szeme Online videókommunikáció
FILMEMLÉKEZET
• Harmat György: A realizmus csele Politika és művészet
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A rossz út Totál szívás
FILM / REGÉNY
• Lovas Anna: Törékeny életek Haruki Murakami: Norvég erdő
• Varró Attila: Ösvény vagy tisztás Norvég erdő
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Átjáróház Ki/Be Tawaret
• Báron György: Hunnia, a Paradicsom Két világ közt
MOZI
• Schubert Gusztáv: Férfit látok álmaidban
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer fenn egyszer lenn
• Alföldi Nóra: Seraphine
• Szabó Noémi: A lány és a farkas
• Vajda Judit: Instant dohány
• Nevelős Zoltán: Winter’s Bone
• Roboz Gábor: Élve eltemetve
• Kovács Marcell: Csúcshatás
DVD
• Varga Balázs: Nosztalgia
• Kovács Marcell: 8 millió halál
• Gorácz Anikó: A varázsló álma
• Nagy V. Gergő: Bronson
• Varga Zoltán: Magasfrász
• Benke Attila: Yentl
• Tosoki Gyula: TRON, avagy a számítógép lázadása
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kicsorbult tőr

Gáti Péter

 

Bizony Amerikában sem fenékig tejfel a felső tízezer élete. Nagyjából ez derül ki Richard Marquand bűnügyi filmjéből, melyben a semmiből magát a társadalmi ranglétra csúcsaira felküzdő, ambiciózus fiatalember további sorsa is csak egy hajszálon függ. Feleségét bestiális kegyetlenséggel lemészárolják és a gyanú természetesen a számolatlan milliók egyedüli várományosára, az újságíró-lapkiadó férjre terelődik.

A gyilkosságot bemutató hátborzongató expozíció után a filmbeli események rutinfordulatot vesznek. A történet az amerikai filmekben a Tizenkét dühös ember és az Aki szelet vet sikere nyomán előszeretettel alkalmazott “bírósági tárgyalás filmen -formában folytatódik, hogy az elengedhetetlen váratlan befejezés pillanataiban ismét visszatérjen a feszültségteremtés kezdeti módszereihez. A lassan csordogáló, a szokvány hatáselemeket körültekintéssel kiaknázó filmbeli bírósági procedúra kitűnő alkalmat – és bőségesen időt is – kínál a rendezőnek arra, hogy a száraz bizonyítási eljárást, az agyafúrt vád és a nem kevésbé ravasz védelem tárgyalótermi szócsatáját cselekményesebb epizódokkal oldja. Például a csinos ügyvédnő és védence között szövődő szerelmi románc hivatott nézőközeibe hozni a főszereplőket, kárpótolni a felszínes jellemábrázolásért és egyúttal elfedni a krimi műfajában megbocsáthatatlan hibának számító logikai következetlenségeket. Marquand bár ősi recept szerint a gyilkos leleplezése során néhányszor megcsavarja a történetet, mégsem elégszik meg ennyivel. Legnagyobb meglepetésünkre az ügyvédnő figuráján keresztül csipetnyi társadalombírálattal is színesíteni igyekszik a bűnügy kínálta szürke izgalmakat. A hatalomnak a lelkiismerete szavára hallgató egykori kiszolgálója ugyanis meggyónja államügyész-helyettesként elkövetett hajdani, tragédiát okozó mulasztását. Ez a gyenge dramaturgiai lábakon álló motívum azonban végképp nem illik bele a történetbe, melynek fő erénye, hogy a krimiszabályok szerint ér véget: a valódi tettes előkerül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5191