KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/április
ISZLÁM HÁLÓ
• Baski Sándor: Nem lehet kihúzni Arab twitter
DVD
• Tosoki Gyula: Eden Lake – Gyilkos kilátások
• Nagy V. Gergő: A furcsa srác
• Czirják Pál: Ismeri a szandi-mandit?
• Teszár Dávid: Yona, a pingvinek királynője
• Varga Zoltán: Sammy nagy kalandja – A titkos átjáró
• Pápai Zsolt: A Mephisto-keringő
MOZI
• Alföldi Nóra: A gyerekek jól vannak
• Forgács Nóra Kinga: A HR-menedzser
• Vajda Judit: Kedves szomszéd
• Tüske Zsuzsanna: Hajszál híján úriember
• Sepsi László: Sorsügynökség
• Baski Sándor: A belgrádi fantom
• Pápai Zsolt: Eljő a napunk
• Kovács Kata: Ébredj velünk!
• Kovács Marcell: Ismeretlen férfi
• Parádi Orsolya: Anyát a Marsra
DVD
• Gelencsér Gábor: Az én XX. századom
ALIEN-MOZI
• Sepsi László: Valakik odafent Látogatók az űrből
MAGYAR TABU
• Bori Erzsébet: A velünk élő spicli Magyar ügynökfilmek
TÓTH ÉS TOTH
• Ruprech Dániel: A kétarcú rendező Tóth Endre // André de Toth
ALIEN-MOZI
• Varró Attila: Elidegenedés Testrablók az űrből
• Orosdy Dániel: Figyeld az eget! A sci-fi horror két klasszikusa
KRITIKA
• Kolozsi László: Békaperspektíva A zöld sárkány gyermekei
AUSZTRÁL FILM
• Zalán Márk: A kenguru ugrani készül Ausztrál új hullám
• Szalay Dorottya: A vágy motorja Jane Campion
KRITIKA
• Pálos Máté: Az elcsábított naplója Chloe – A kísértés iskolája
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Empátia és absztrakció Beszélgetés Fillenz Ádám operatőrrel
FILMISKOLA: A ZENE
• Géczi Zoltán: Ördög bújt a partitúrába Alternatív összhangzattan
• Hubay Gergely: A jóltemperált futószalag Így készül a filmzene
MAGYAR TABU
• Barotányi Zoltán: Az ügynök halála és feltámadása Gervai András: Fedőneve: „szocializmus”
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: És mégis mozog Új magyar film
TÓTH ÉS TOTH
• Sólyom András: Kalandtúra ’39 Varsói gyors
AUSZTRÁL FILM
• Szabó Ádám: Kertvárosi holttér David Michod Ausztráliája
ALIEN-MOZI
• Vajda Judit: Twilight Zone Pittacus Lore: A negyedik
ISZLÁM HÁLÓ
• Schreiber András: Perzsa cenzor A Panahi-ügy
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MOZI
• Varró Attila: A Föld inváziója – Csata: Los Angeles

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Animáció

Beszélgetés Tóth Pállal

Egy újabb nap

Bodolai László

A néhány év óta ismét Magyarországon dolgozó rajzfilmrendező a közelmúltban három fesztiválon is – a Mediawave-en, az Országos Független Film- és Videófesztiválon és a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon – jelentős díjat nyert.

 

– Ön már régóta a szakmában van. Meséljen a kezdetekről! Mi irányította a rajzfilmes pálya felé?

– A véletlen. 1971-ben létrehozták a Pannónia Filmstúdió kecskeméti animációs részlegét, ahova fiatal munkatársakat kerestek. Egy barátnőm hívta fel a figyelmemet a lehetőségre. Jelentkeztem, és felvettek. A stúdió önálló képzést indított, ahol a rajzfilmkészítés minden fázisát megtanultuk a fázisrajzolástól a kihúzáson keresztül a zörejezésig. Tizenheten végeztünk a Rajzfilm Akadémián, ebből hármunkat hívtak Budapestre gyakorlatra. Három év mélyvíz. A legnagyobbak mellett dolgozhattunk. 1974-ben mégis visszatértem Kecskemétre, mert számomra az ottani közeg volt fontos. Mikulás Ferenc vezetésével nagyon jó műhely alakult ki, igazi csapatmunka folyt, mindenki mindennel foglalkozott. Abban az időszakban több nagysikerű sorozat készült, a Mátyás király meséi, a Vízipók, a Magyar népmesék, a Leó és Fred. Később, amikor lehetőség nyílt egyedi filmek készítésére is, a csapatszellem egyre inkább eltűnt.

– Hogyan jutott ki Belgiumba?

– A Leó és Fred sikerének köszönhetően megkerestek, hogy vegyek részt egy egészestés rajzfilm előkészítési és kivitelezési munkáiban. Természetesen éltem a lehetőséggel, de a film befejezése előtt a gyártó cég sajnos csődbe ment. Kint maradtam, és szabadúszó lettem. Eleinte mindennel foglalkoztam, ami a szakmába vágott. Megtapasztaltam, hogyan működnek a dolgok az igazi „üzleti életben”, amiről itthon fogalmam sem volt. Akkoriban vált elérhetővé a számítógép az otthoni felhasználók számára. A komplexitása miatt – grafika, zene, animáció – nagyon érdekelt ez az új lehetőség, és egyre inkább a számítógép felé fordultam. Az utolsó belgiumi években már csak 3D-animációs munkát vállaltam. A számítógépet csupán felhasználói szinten ismerem, kizárólag mint eszközt használom a filmkészítéshez. Programozni nem tudok, de nem is érzem szükségét, hogy megtanuljak.

– Mi késztette arra, hogy visszatérjen Magyarországra?

– Kilenc év belgiumi tartózkodás után rájöttem, hogy filmet igazán abban a kulturális közegben érdemes készíteni, amit az ember a sajátjának érez. A 90-es évek közepére kialakultak azok a technikai lehetőségek, amelyek segítségével viszonylag kis költséggel létrehozhattam egy számítógépes stúdiót, amely lényegesebben olcsóbb, mint egy hagyományos rajzfilmstúdió. Hazajöttem, és megalapítottam a saját cégemet.

– Vállal külső munkákat is?

– Nem, csak magamnak dolgozom. Amikor hazajöttem, két lehetőség állt előttem: csinálom tovább, amit korábban, pénzt keresek, vagy végre azzal foglalkozom, amire húsz évig készültem, és amit igazán csinálni szeretnék. Az utóbbit választottam. Úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy az addig megszerzett tudásomat saját elképzeléseim szolgálatába állítsam.

– Miből finanszírozza a filmjeit?

– A költségek nagyobb részét pályázatok útján szerzem meg, de jelentős a saját forrás is. Ez alatt a filmek eladásából, a díjakból befolyt összegek visszaforgatása és a munkám jelentős része értendő.

– Elég különös hangulatú filmeket készít. Miből alakult ki például az Egy újabb nap ötlete? Gondolom, nem szeret korán kelni.

– Ez igaz, nem szeretem a korai, gyűrött keléseket. A filmjeim általában valamilyen hangulatból alakulnak ki – itt is ez volt meg előbb, a film tónusának, annak a hol ragyogó, hol fáradt barnás színnek a hangulata, amiben jól érzem magam –, később ebből született az ötlet. De elindíthat egy véletlen rajz vagy akár egy zenerészlet is. Van egy órányi zeném, amit számítógépen írtam még Belgiumban. Kíváncsi voltam, mit lehet kihozni a gépből, s hogy én mit tudok kifejezni a zene nyelvén. Minden rám jellemző hangulatot igyekeztem megírni. Klasszikus gitárt tanultam a Brüsszeli Zeneakadémián, ahol egyszer bevittem a számítógéppel szerkesztett zenéimet a tanáromnak, aki mellesleg nem tudta, hogy rajzfilmmel foglalkozom. Amikor visszahozta a kazettát, azt mondta, szerinte ezek rajzfilmzenék. Az Egy újabb nap zenéje is ebből az anyagból származik, persze, egy kicsit átalakítva.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 26-27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4537