DVDNapló gyermekeimnekGelencsér Gábor
Magyar, 1982. Rendezte: Mészáros Márta. Szereplők: Czinkóczi Zsuzsa, Anna Polony, Jan Nowicki. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 103 perc.
1982-ben két évre dobozba zárták Mészáros Márta első Napló-filmjét, ami már akkor is inkább
huzakodásnak tűnt, semmint komoly betiltásnak (szemben az Álombrigád 1989-ig tartó hét éves szilenciumával). A bemutató
évében ráadásul a Napló gyermekeimnek
megnyeri a Magyar Játékfilmszemle nagydíját, majd Cannes-ban a zsűri
különdíját, a rendező pedig folytathatja önéletrajzi ihletésű történetének
elmesélését. 1987-ben elkészül a Napló
szerelmeimnek, 1990-ben a Napló
apámnak, anyámnak, s végül 2000-ben az előzményeket, a Szovjetunió-beli
gyermekkort felidéző „utolsó napló”, a Kisvilma
című film. Az 1947 és 1956 között bonyolódó trilógia, s különösképpen annak
első része az ötvenes éveket bemutató filmek legkiválóbb darabjai közé
tartozik.
A siker egyformán fakad a rendező egyéni életútjából és a magyar
filmtörténeti környezetből. Mészáros Márta ekkorra túl van 1968-ban induló
játékfilmes pályafutásának első két szakaszán. Nyolc itthon készült, a
szabadságukért küzdő nők sorsát dokumentarista stílusban elbeszélő filmje
nemzetközi sikert arat, amelynek következményeként a hetvenes–nyolcvanas évek
fordulóján három koprodukciót forgathat. Mindezek tapasztalatával tér vissza
saját, személyes történetéhez, s készíti el az első Naplót. A magyar filmesek ekkorra jutnak az ötvenes évek-filmek
1978-ban induló hullámának zenitjére. A még mindig rejtőzködő időszak hiteles
bemutatása mellett ezek a filmek, élükön A
ménesgazdával és az Angi Verával,
elsősorban összetett lélekrajzukkal alkotnak maradandót.
Amiképpen a Napló
gyermekeimnek is. Ezúttal egy gyermektelen asszony erőszakos szeretete és
egy idősebb, az apára emlékeztető férfi szellemileg és lelkileg vonzó közelsége
teremti meg a korszaktól függetlenül is létező érzelmi háromszöget a lázadó
kamaszlélek körül, s ezt motiválják a baloldali fordulat körüli hónapok
politikai eseményei. A főhősnő nevelőanyja magas beosztású, dogmatikus
nézeteket valló kommunista; egykori mozgalmi harcostársa tisztán látó, szabad
elme. Kettőjük között őrlődik a szovjet emigrációból árván hazatérő Juli: ebben
a lélektani és politikai erőtérben
bonyolódik nevelődési regénye. A hangsúly az „és”-en van. A film épp azáltal
tud politikai értelemben is felkavaró lenni, ahogy az általános lélektani
motivációt áthatja a konkrét történelmi helyzet, ahogy a kettő végzetesen
egymásba gabalyodik. Mindezt pontosan fejezi ki a fekete-fehér film
környezetrajza, amelyben a személyes, hétköznapi események legalább akkora
hangsúlyt kapnak, mint a politikai fordulatok. E külső és belső hatások
tekintetében egyaránt zavaros világban – az egyszerű és tiszta emberiességet
jelképező nagyszülők mellett – egyedül a mozi nyújt a főhős számára menedéket.
Több ez a filmben, mint önéletrajzi elem: egyfajta köszönetnyilvánítás – és
tiszteletadás az arra méltó elődöknek.
Extra: A rendező portréfilmje a személyi kultusz áldozataként a
Szovjetunióban elhunyt szobrászművész édesapjáról (Mészáros László emlékére, 1968, 14’).
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 248 átlag: 5.55 |
 |
|
