KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/március
TARR
• Kovács András Bálint: Az utolsó Tarr-film A torinói ló
FLIEGAUF BENEDEK
• Tornai Szabolcs: Gyorsabb az életnél Fliegauf Benedek
• Kolozsi László: A csiga feljön Pestre Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Pápai Zsolt: Oidipusz-klón Womb
MAGYAR MŰHELY
• Koncz Linda: Befejezett jövő Mi lesz veled, Inforg?
KONTRA-HOLLYWOOD
• Géczi Zoltán: Más hangok, más szobák Az elfeledett Amerika krónikásai
• Sepsi László: A gonosz iker The Fighter – A harcos
MONODRÁMÁK
• Kovács Kata: A korlátok szabadsága Egyszereplős filmek
• Roboz Gábor: Elbeszélt élet Spalding Gray monológjai filmen
AGATHA CHRISTIE
• Zombory Erzsébet: Keresd a nőt? Agatha Christie
LATIN MOZI
• Sepsi László: Vesztes helyzet Chilei zsánerfilmek
• Horváth Eszter: Túlcsorduló képernyő
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Csillagszüret Show és tehetség
• Hungler Tímea: Első Blikkre Sára Júlia: Bulvár
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Vadászjelenetek Erdélyországban Visszatérés – Retrace
• Strausz László: Általános alany Fütyülök az egészre
• Vajda Judit: Kallódó emberek Fehér nászéjszaka
MOZI
• Zalán Márk: Szerelmek háza
• Vajda Judit: Millenium 3 – A kártyavár összedől
• Tüske Zsuzsanna: Egy család
• Tüske Zsuzsanna: Médiaország: a TV hatalma
• Roboz Gábor: London Boulevard
• Kolozsi László: Nem beszélek zöldségeket
• Forgács Nóra Kinga: A fa
• Parádi Orsolya: Csak szexre kellesz
• Sepsi László: Mestergyilkos
• Géczi Zoltán: A rítus
• Alföldi Nóra: Dobolj ha tudsz!
• Hlavaty Tamás: Sanctum
• Varró Attila: Rango
DVD
• Pápai Zsolt: Eszkimó asszony fázik/Xantus János kisfilmjei
• Géczi Zoltán: Üzenet az űrből
• Varga Zoltán: A világ legjobb apukája
• Benke Attila: Az utolsó mohikán
• Czirják Pál: Bástyasétány hetvennégy
• Alföldi Nóra: A teljes csoda
• Tosoki Gyula: Start két keréken
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Barabás

Szemadám György

 

Egy magyar író véleménye szerint az Evangéliumok közvetlen isteni eredetét már önmagában az is bizonyítja, hogy azok kétezer éve úgy szólítják meg a mindenkori embert, ahogyan emberi mű nem képes, hisz egyetlen soruk sem vesztette el autenikus aktualitását. Jézus élete ezért is jelenthet állandó kihívást a művészeknek, akik szándékuk szerint ugyancsak a halhatatlanság zsoldjába szegődtek, s ugyanezért nem lehet mentes az általuk megidézett történet bizonyos kétarcúságtól: a téma időtlen szentségének, és a megfogalmazás túl konkréttá váló, időbe szögezett individualizmusának kétarcúságától. A mozi a maga naturalisztikus részletgazdagságával különösen alkalmas médium arra, hogy Krisztus alakjának megjelenítésével szinte a blaszfémia határáig jusson el. A jó öreg Hollywood pedig – mint minden igazán hatalmas diktátor – sohasem volt híres az önmérsékletről, s amikor e filmben is találkozunk Krisztus alakjával, szinte hallani vélem a rendezői instrukciókat, valahogy így: „A Krisztusát! Gyerekek, hogy áll a fején a töviskoszorú? Vegyük még-egyszer! Te meg tántorogj már egy kicsit a szentségit!” A rendezői szemérem utolsó morzsái tán abban fedezhetjük fel, hogy a Megváltó lényegében arctalan marad a filmben. A „Ben Hur” és a Spartacus kosztümös képregénye azonban még e műfaj sajátos játékszabályai szerint is gyengécske látványosság. Talán még sohasem láttam ennyi statiszta-szerű statisztát, mint ebben a filmben, s ha még a rablók és kurtizánok látogatta örömtanyán rekonstruált biblikus házibuli bornírt jelenetsorai sem bosszantottak volna fel, akkor ezt a föld gyomrának sötétjében – egy kénbányában – tengődő, gondosan összepiszkolt rongyokba öltöztetett színészek izmos jóltápláltsága mindenképp elérte volna. Erről csak annyit: a délceg, ifjú Vittorio Gassman és a már kissé pocakos Anthony Quinn húsz év föld alatti rabság után gladiátorként válnak rettegett hőseivé az arénának. Kissé nevetségesen, és más szempontból szomorúan elavult film ez, mely a Megváltó által hirdetett örök élet ígéretét lenne hivatott megjeleníteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5386