KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/március
TARR
• Kovács András Bálint: Az utolsó Tarr-film A torinói ló
FLIEGAUF BENEDEK
• Tornai Szabolcs: Gyorsabb az életnél Fliegauf Benedek
• Kolozsi László: A csiga feljön Pestre Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Pápai Zsolt: Oidipusz-klón Womb
MAGYAR MŰHELY
• Koncz Linda: Befejezett jövő Mi lesz veled, Inforg?
KONTRA-HOLLYWOOD
• Géczi Zoltán: Más hangok, más szobák Az elfeledett Amerika krónikásai
• Sepsi László: A gonosz iker The Fighter – A harcos
MONODRÁMÁK
• Kovács Kata: A korlátok szabadsága Egyszereplős filmek
• Roboz Gábor: Elbeszélt élet Spalding Gray monológjai filmen
AGATHA CHRISTIE
• Zombory Erzsébet: Keresd a nőt? Agatha Christie
LATIN MOZI
• Sepsi László: Vesztes helyzet Chilei zsánerfilmek
• Horváth Eszter: Túlcsorduló képernyő
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: Csillagszüret Show és tehetség
• Hungler Tímea: Első Blikkre Sára Júlia: Bulvár
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Vadászjelenetek Erdélyországban Visszatérés – Retrace
• Strausz László: Általános alany Fütyülök az egészre
• Vajda Judit: Kallódó emberek Fehér nászéjszaka
MOZI
• Zalán Márk: Szerelmek háza
• Vajda Judit: Millenium 3 – A kártyavár összedől
• Tüske Zsuzsanna: Egy család
• Tüske Zsuzsanna: Médiaország: a TV hatalma
• Roboz Gábor: London Boulevard
• Kolozsi László: Nem beszélek zöldségeket
• Forgács Nóra Kinga: A fa
• Parádi Orsolya: Csak szexre kellesz
• Sepsi László: Mestergyilkos
• Géczi Zoltán: A rítus
• Alföldi Nóra: Dobolj ha tudsz!
• Hlavaty Tamás: Sanctum
• Varró Attila: Rango
DVD
• Pápai Zsolt: Eszkimó asszony fázik/Xantus János kisfilmjei
• Géczi Zoltán: Üzenet az űrből
• Varga Zoltán: A világ legjobb apukája
• Benke Attila: Az utolsó mohikán
• Czirják Pál: Bástyasétány hetvennégy
• Alföldi Nóra: A teljes csoda
• Tosoki Gyula: Start két keréken
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bal lábam

Hegyi Gyula

 

Az ír film sorsa pontosan jelzi, hogy egy kis nemzet filmművészete nem pusztán a sokat emlegetett nyelvi akadályok miatt kerülhet gettóhelyzetbe. Az írek angolul beszélnek (legalábbis nagyjából...), legjobb íróik az egyetemes angolnyelvű irodalom élvonalába tartoznak, az ír film azonban a világnyelv birtokában is igazi Hamupipőke. 1989-ben az Ír Köztársaságban összesen két hazai filmet mutattak be, és magára erre a tényre is csak azért figyelünk fel, mert a két film egyike az Egyesült Államokban váratlan sikert eredményezett. A Bal lábam című filmet nem fogadták el cannes-i vetítésre, sikertelenül jelölték az Európai Filmdíjra is, és az európai filmesek által gyakran lenézett amerikai kritikusok fedezték fel szívszorító emberi értékeit és tiszta esztétikumát. Ilyen is van: minden előítélet alaptalan.

A történet nyomorék hőse egy dublini katolikus proletárcsaládban nő fel, egyfajta szeretetteljes lenézés, fogyatékosságának szánakozó elviselése közepette. Aztán kiderül róla, hogy bal lábával – egyetlen „működő” végtagjával – tehetségesen fest, sőt, könyvet is ír: olyan társasági és anyagi sikert eredményezve, amelyet proletár környezetében a külsőleg egészségesek sem remélhetnek maguknak. Még csak nem is afféle földi szent, hiúság, féltékenység is dolgozik benne, és rendesen iszik is, mint a legtöbb ír férfiember. A szép és emberi történet nagyon egyszerű eszközökkel elevenedik meg a filmen. Minden érzelgősség nélkül, tisztán és rokonszenvesen. Filmtörténet atlaszunkon újabb fehér folt szűnt meg: az ír filmre is érdemes figyelni. Annyit azért nem árt megjegyezni, hogy az amerikai filmsajtó szerint a Bal lábam olcsó film volt, hiszen csak 3 millió dollárba (jó kétszáz millió forintba) került.

Ez pont annyira olcsó Los Angelesből, mint amennyire drága Budapestről nézve. A film viszont egyszerűen nagyszerű.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4051