KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/február
FILM / SZÍNHÁZ
• Gelencsér Gábor: Filmszínpad Mozi a színházban
• Muhi Klára: A hazug nagymama meg a többiek Apacsok
VARGAS LLOSA
• Ardai Zoltán: Buja, kényes, hideg Mario Vargas Llosa-adaptációk
BUNUEL
• Szabó Z. Pál: „Az aranykor” mítosza Dalí és Buñuel kapcsolata
• Tornai Szabolcs: Szürrealista előgyakorlatok az éberséghez Luis Buñuel
JOHN WAYNE
• Varga Dénes: A vadnyugat hercege John Wayne és a hatvanas évek
• Nevelős Zoltán: Karakán emberek A félszemű
ARONOFSKY
• Szabó Ádám: Őrjítő vágy Darren Aronofsky
• Kovács Kata: Pszichobalett Fekete hattyú
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kétdimenziós manőverek Anilogue
• Margitházi Beja: Animáció, nem imitáció Sylvain Chomet: Az illuzionista
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A bennem élő gyilkos Dexter-sorozat
• Kemenes Tamás: Alpári unalom Való Világ 4.
• Deák Dániel: Veszteni tudni kell 40 milliós játszma
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Titkok, hazugságok Torino
KÖNYV
• Vincze Teréz: Láttatni a láthatatlant Marc Vernet: A hiány alakzatai
• Harmat György: Iskola a papíron Kelecsényi László: Álmodozók és megszállottak
KRITIKA
• Báron György: Téli mese A vágyakozás napjai
• Gorácz Anikó: A kripli Miklauzic Bence: Éji séták és éji alakok
• Vajda Judit: Csernobil és Isaura Az ügynökök a Paradicsomba mennek
MOZI
• Baski Sándor: Emberek és istenek
• Schreiber András: Három majom
• Vincze Teréz: A király beszéde
• Vajda Judit: Egy jobb világ
• Forgács Nóra Kinga: Szerelem, pasta, tenger
• Tüske Zsuzsanna: Az utazó
• Alföldi Nóra: New York I Love You
• Sepsi László: Párizsból szeretettel
• Vörös Adél: A dilemma
• Kovács Marcell: Zöld Darázs
• Csillag Márton: Gulliver utazásai
• Varró Attila: Boszorkányvadászat
• Pápai Zsolt: Követés
• Czirják Pál: Sodrásban
• Alföldi Nóra: Felhangolva
• Tosoki Gyula: Az élők és a holtak
DVD
• Martsa András: Pedig olyan csendes ember volt…
MOZI
• Kovács Marcell: Inferno – Pokol
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hannibál ébredése

Vajda Judit

Hannibal Rising – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Webber. Írta: Thomas Harris. Kép: Ben Davis. Zene: Ilan Ishkeri. Szereplők: Gaspard Ullier (Hannibal), Gong Li (Murasaki), Rhys Ifans (Grutas), Kevin McKidd (Kolnas), Dominic West (Popil). Gyártó: MGM / Weinstein Company. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 117 perc.

 

Habár ezúttal Hannibal Lecter legfőbb ismerője, Thomas Harris saját maga adaptálta forgatókönyvvé regényét, a Hannibal ébredéséből éppen az a feszültség, borzongás (thrill) hiányzik, amitől a sorozat korábbi, szintén a neves thriller- és krimiszerző művein alapuló darabjai (az Embervadász, A bárányok hallgatnak, a Hannibal és A Vörös Sárkány) olyan nagyszerűek voltak. Ez nem azt jelenti, hogy Peter Webber filmje ne lenne jól sikerült munka – csak éppen egy egészen más műfajban készült: korrektül, szép kronologikus rendben mondja fel a pszichopata, kannibál sorozatgyilkos korai éveinek történéseit, s ezzel egy különösen véres életrajzi filmmel gyarapítja a Lecter-legendáriumot és árnyalja tovább a figuráról kialakult képet.

Hannibal ugyan ugyanannyit gyilkol, mint később, és mindezt máris ugyanolyan kegyetlenül teszi, mint érettebb korában, ám az egyes aktusok előkészítésében és a film felépítésében nincs semmi a borzongásfilm zsánerének speciális hatáskeltő eszközeiből. A fiatal Lecter ráadásul ezúttal nem kedvtelésből gyilkol, hanem szabályos bosszúhadjáratot folytat az igazság nevében, így a Hannibal ébredése még mindig közelebb áll egy bosszúfilmhez, mint a thriller műfajához.

Emiatt viszont az a különös helyzet áll elő, hogy ami hiányzik a dramaturgiából, azt a másik oldalon, a nézői azonosulás oldalán mégis megkapjuk: ugyanolyan közel kerülünk a figurához, mint egy hagyományos életrajzi filmben, ráadásul itt nincs meg az a természetes elidegenítés, ami a sorozatgyilkosos filmeknél fennáll (a néző sem a sorozatgyilkossal, sem az áldozattal nem azonosul) – ha egyetérteni nem is tudunk a gyermek és ifjú Lecterrel, megérteni igen, és ez kimondottan borzongató érzés.

Habár bizonyos apró jelzésekkel (egy vadkan, egy maszk, egy udvarias vigyázzállás) megteremtődik a kapcsolat a korábbi Hannibal-darabokkal, a fentiek miatt furcsa mód egy gyengéd, romantikus Vermeer-filmmel (Leány gyöngy fülbevalóval) bemutatkozó rendezőnek sikerült gyökeresen megváltoztatni azt az egységes képet, ami a figuráról kialakult és egy új, erkölcsösebb és határozottan szerethető Lectert teremtenie.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8957