KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/február
FILM / SZÍNHÁZ
• Gelencsér Gábor: Filmszínpad Mozi a színházban
• Muhi Klára: A hazug nagymama meg a többiek Apacsok
VARGAS LLOSA
• Ardai Zoltán: Buja, kényes, hideg Mario Vargas Llosa-adaptációk
BUNUEL
• Szabó Z. Pál: „Az aranykor” mítosza Dalí és Buñuel kapcsolata
• Tornai Szabolcs: Szürrealista előgyakorlatok az éberséghez Luis Buñuel
JOHN WAYNE
• Varga Dénes: A vadnyugat hercege John Wayne és a hatvanas évek
• Nevelős Zoltán: Karakán emberek A félszemű
ARONOFSKY
• Szabó Ádám: Őrjítő vágy Darren Aronofsky
• Kovács Kata: Pszichobalett Fekete hattyú
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kétdimenziós manőverek Anilogue
• Margitházi Beja: Animáció, nem imitáció Sylvain Chomet: Az illuzionista
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A bennem élő gyilkos Dexter-sorozat
• Kemenes Tamás: Alpári unalom Való Világ 4.
• Deák Dániel: Veszteni tudni kell 40 milliós játszma
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Titkok, hazugságok Torino
KÖNYV
• Vincze Teréz: Láttatni a láthatatlant Marc Vernet: A hiány alakzatai
• Harmat György: Iskola a papíron Kelecsényi László: Álmodozók és megszállottak
KRITIKA
• Báron György: Téli mese A vágyakozás napjai
• Gorácz Anikó: A kripli Miklauzic Bence: Éji séták és éji alakok
• Vajda Judit: Csernobil és Isaura Az ügynökök a Paradicsomba mennek
MOZI
• Baski Sándor: Emberek és istenek
• Schreiber András: Három majom
• Vincze Teréz: A király beszéde
• Vajda Judit: Egy jobb világ
• Forgács Nóra Kinga: Szerelem, pasta, tenger
• Tüske Zsuzsanna: Az utazó
• Alföldi Nóra: New York I Love You
• Sepsi László: Párizsból szeretettel
• Vörös Adél: A dilemma
• Kovács Marcell: Zöld Darázs
• Csillag Márton: Gulliver utazásai
• Varró Attila: Boszorkányvadászat
• Pápai Zsolt: Követés
• Czirják Pál: Sodrásban
• Alföldi Nóra: Felhangolva
• Tosoki Gyula: Az élők és a holtak
DVD
• Martsa András: Pedig olyan csendes ember volt…
MOZI
• Kovács Marcell: Inferno – Pokol
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rendőrök háborúja

Deli Bálint Attila

 

Erőszak – szexualitás – politika – íme a „szentháromság”, a kasszafilm képlete, melyet Robin Davis nemcsak jól ismer, de filmjében megfelelően adagol is. Minthogy a képlet általános – számunkra levezetésének módja érdekes. Davis társadalomkritikai indíttatása vitathatatlan, ámde jószerint köntörfalazás. Filmjének – melyet rokoni szálak fűznek az olasz politikai krimihez és az amerikai gengszter-filmhez – ugyanaz az erénye, ami éppen legsebezhetőbb pontja is. Mintha a rendőrség belső ellentétének kritikai ábrázolásával – merthogy ez a testület a status quo biztosításának erőszak-szervezete – magát a fundamentumot célozná meg. Davis azonban megelégszik az „erőszakszervezet” álkritikájaval, s a mélyrelátó pillantástól eltiltja a kamerát.

A Rendőrök háborújának „frontja” – a francia bűnüldözés „amerikanizálódása” és az igazságügy olasz kaptafára húzott korrupt bürokratizmusa mellett – belső tűzvonal. Ha ugyanis egy bűnöző – mint filmünkben Sarlat – az agyonunt pénz helyett szigorúan bizalmas dokumentumokat rabol, és békés polgárok helyett rendőrt gyilkol, megreped a rendőrség érdekazonosságának burka: kirobban a belháború. A politikai csoport (Ballestrat felügyelő) és az „antigang” (Flush felügyelő) ádáz küzdelmet küzdve egymással lohol Sarlat nyomában. Eltemetődik a közös érdek: a bűnöző elfogásánál fontosabb, hogy ki fogja el. Tévedés lenne azonban e viszály mozgatójaként csupán a két felügyelő ellenségeskedését látnunk: rivalizálásuk a hatalmi harc „magasan” tornyosuló érdekellentéteinek függvénye.

Persze, e „háború” az értékek csatája is. Különös, hogy a rendező kizárólag fiatal és farmeres bűnözőkkel népesíti be a francia alvilágot, sőt -– egy utalás erejéig – ez utóbbi létezésének okait a baloldali egyetemista ifjúsághoz vezeti vissza. Élesen állítják elénk a szerzők a francia rendőr hagyományosan eszményített prototípusát Flush alakjában, s meggyőződésünk ürügyén alkalmat találnak egy rendőr-love-story bevezetésére is (hogy érzelmes papa-epizódjáról ne is beszéljünk). Ballestrat pedig – az elvont törvény tehetségtelen szervezetembere szigorúan öncélú kegyetlenségében a megújuló fasizmus „arcvonásaira” figyelmeztet bennünket.

Davis filmje – modellfilm; küszködik is a modellezésből fakadó nehézségekkel. Alakjai egyoldalú értékek hordozói, epizódjai – a mélység kritikai élességét pótlandó – látványtablók, újralelt gang-motívumok füzérei csupán, melyek aligha pótolhatják az erőszak és bűn katalogizálásában a mai francia társadalom igazi képét. Igaz, a film ettől még szórakoztató lehet. Csak – mint Flush önfeláldozása – csalóka, hamis, reménytelen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7308