KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/február
FILM / SZÍNHÁZ
• Gelencsér Gábor: Filmszínpad Mozi a színházban
• Muhi Klára: A hazug nagymama meg a többiek Apacsok
VARGAS LLOSA
• Ardai Zoltán: Buja, kényes, hideg Mario Vargas Llosa-adaptációk
BUNUEL
• Szabó Z. Pál: „Az aranykor” mítosza Dalí és Buñuel kapcsolata
• Tornai Szabolcs: Szürrealista előgyakorlatok az éberséghez Luis Buñuel
JOHN WAYNE
• Varga Dénes: A vadnyugat hercege John Wayne és a hatvanas évek
• Nevelős Zoltán: Karakán emberek A félszemű
ARONOFSKY
• Szabó Ádám: Őrjítő vágy Darren Aronofsky
• Kovács Kata: Pszichobalett Fekete hattyú
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kétdimenziós manőverek Anilogue
• Margitházi Beja: Animáció, nem imitáció Sylvain Chomet: Az illuzionista
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A bennem élő gyilkos Dexter-sorozat
• Kemenes Tamás: Alpári unalom Való Világ 4.
• Deák Dániel: Veszteni tudni kell 40 milliós játszma
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Titkok, hazugságok Torino
KÖNYV
• Vincze Teréz: Láttatni a láthatatlant Marc Vernet: A hiány alakzatai
• Harmat György: Iskola a papíron Kelecsényi László: Álmodozók és megszállottak
KRITIKA
• Báron György: Téli mese A vágyakozás napjai
• Gorácz Anikó: A kripli Miklauzic Bence: Éji séták és éji alakok
• Vajda Judit: Csernobil és Isaura Az ügynökök a Paradicsomba mennek
MOZI
• Baski Sándor: Emberek és istenek
• Schreiber András: Három majom
• Vincze Teréz: A király beszéde
• Vajda Judit: Egy jobb világ
• Forgács Nóra Kinga: Szerelem, pasta, tenger
• Tüske Zsuzsanna: Az utazó
• Alföldi Nóra: New York I Love You
• Sepsi László: Párizsból szeretettel
• Vörös Adél: A dilemma
• Kovács Marcell: Zöld Darázs
• Csillag Márton: Gulliver utazásai
• Varró Attila: Boszorkányvadászat
• Pápai Zsolt: Követés
• Czirják Pál: Sodrásban
• Alföldi Nóra: Felhangolva
• Tosoki Gyula: Az élők és a holtak
DVD
• Martsa András: Pedig olyan csendes ember volt…
MOZI
• Kovács Marcell: Inferno – Pokol
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Chipkatonák

Hirsch Tibor

 

Annak éppenséggel ideje volt, hogy egy film végre kinevettesse nemcsak a rettenthetetlen amerikai kommandósokat, hanem mindenféle apróságot, ami mozgóképi kliséként még évtizedekkel ezelőtt hozzájuk rendeltetett. A tökéletes parancsnokot, aki vasfegyelmet követel, de minden katonáját saját fiának tekinti, a keménykötésű férfiak vad humorát, bajtársiasságát, a specialisták szemérmes büszkeségét saját külön szerepükre az akcióban, egyáltalán ezt az egész „action-mission” központú mácsó-univerzumot, melyben „csapásokat adunk és kapunk”, terepszínben és besározott képpel, kopaszon, borostásan, akárhogy.

A kinevettetés tiszteletreméltó küldetése (actionje és missionje) ezúttal gyerekfilmre lett bízva, és a paródiaszempontból hatásos trükk éppen csak annyi benne, hogy a fent említett kliségesztusokat, klisé-pózokat gyerekjátékok – néhány arasznyi magas baba-katonák – produkálják. Az ő hasukban a parányi chip-vezérelt hangszórók addig hajtogatták az életszerűen hangzó katonás közhelyeket, amíg „úgy maradtak”. Vagyis, éppen ellenkezőleg, nem maradtak úgy: beléjük, élettelen játékokba, élet, plusz rosszindulatú intelligencia költözött. Joe Dante filmje csupán annyiról szól, hogy tárgyak és emberek mi mindent tudnak alakítani együtt, a trükk- és effekt-tudomány 1998-as állása szerint, ha összehozzák őket a Nagy Komputer kép-preparációs boszorkánykonyhájában.

El kell ismerni: nem keveset. A baba-kommandós mesét egyébként majdnem ugyanaz a gyerek-közönség fogja nézni, aki az igazi kommandós filmnek is barátja. Ennyiben a Chipkatonák marketing-kísérletként is felfogható: mennyire lesz majd kelendő a Chip-film baba-szereplője a játékboltban, aki, bár eredeti, és nem kicsinyített változat viszont saját magából csinált a filmben bohócot? Mennyire lesz kellendőbb így, mint az a plasztik G. I. Joe, aki ugyanilyen, ugyanekkora, de a hús-vér ős-minta szellemében halálosan komolyan veszi magát...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3831