KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/február
FILM / SZÍNHÁZ
• Gelencsér Gábor: Filmszínpad Mozi a színházban
• Muhi Klára: A hazug nagymama meg a többiek Apacsok
VARGAS LLOSA
• Ardai Zoltán: Buja, kényes, hideg Mario Vargas Llosa-adaptációk
BUNUEL
• Szabó Z. Pál: „Az aranykor” mítosza Dalí és Buñuel kapcsolata
• Tornai Szabolcs: Szürrealista előgyakorlatok az éberséghez Luis Buñuel
JOHN WAYNE
• Varga Dénes: A vadnyugat hercege John Wayne és a hatvanas évek
• Nevelős Zoltán: Karakán emberek A félszemű
ARONOFSKY
• Szabó Ádám: Őrjítő vágy Darren Aronofsky
• Kovács Kata: Pszichobalett Fekete hattyú
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kétdimenziós manőverek Anilogue
• Margitházi Beja: Animáció, nem imitáció Sylvain Chomet: Az illuzionista
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A bennem élő gyilkos Dexter-sorozat
• Kemenes Tamás: Alpári unalom Való Világ 4.
• Deák Dániel: Veszteni tudni kell 40 milliós játszma
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Titkok, hazugságok Torino
KÖNYV
• Vincze Teréz: Láttatni a láthatatlant Marc Vernet: A hiány alakzatai
• Harmat György: Iskola a papíron Kelecsényi László: Álmodozók és megszállottak
KRITIKA
• Báron György: Téli mese A vágyakozás napjai
• Gorácz Anikó: A kripli Miklauzic Bence: Éji séták és éji alakok
• Vajda Judit: Csernobil és Isaura Az ügynökök a Paradicsomba mennek
MOZI
• Baski Sándor: Emberek és istenek
• Schreiber András: Három majom
• Vincze Teréz: A király beszéde
• Vajda Judit: Egy jobb világ
• Forgács Nóra Kinga: Szerelem, pasta, tenger
• Tüske Zsuzsanna: Az utazó
• Alföldi Nóra: New York I Love You
• Sepsi László: Párizsból szeretettel
• Vörös Adél: A dilemma
• Kovács Marcell: Zöld Darázs
• Csillag Márton: Gulliver utazásai
• Varró Attila: Boszorkányvadászat
• Pápai Zsolt: Követés
• Czirják Pál: Sodrásban
• Alföldi Nóra: Felhangolva
• Tosoki Gyula: Az élők és a holtak
DVD
• Martsa András: Pedig olyan csendes ember volt…
MOZI
• Kovács Marcell: Inferno – Pokol
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Bourne-rejtély

Vaskó Péter

 

Kicsoda egy kém? Melyik álarca, -neve, -bőre? Egy darabig talán fejben tudja tartani, de mi történik akkor, ha elveszti az emlékezetét? A törlődött múlt egy hétköznapi embernek sem aprócska kihívás, a sűrűre szőtt hazugság és identitás-háló lakója számára azonban maga a megsemmisülés.

Halászok egy összelövöldözött hátú amnéziás férfit pecáznak ki a tengerből Marseille közelében. Az egyetlen nyom egy széf száma. Amint felnyitja, memóriadeficites hősünk amolyan Ságvári módra (33 nevem volt) egyszerre tucatnyi útlevél és identitás közül is választhatna – már ha tudna mit kezdeni velük. A kirakósdi itt azonban élet-halál kérdés, a biztos kiindulópont ugyanis: sokan és sokféleképpen próbálják megölni. Csak egy megoldás marad: ki kell derítenie, kicsoda-micsoda is voltaképpen.

A tavaly elhunyt kémklasszikus Robert Ludlum 1980-as Fantom (The Bourne Identity) című regényének ez a második feldolgozása (az elsőt Roger Young készítette 1988-ban Richard Chamberlain főszereplésével). Ludlum valahol Ian Fleming ügynök-meséi és John le Carré nyomasztóan realista kém-drámái között evez félúton, s a film jól visszaadja a könyveit jellemző fojtott, mégis vibráló feszültséget. Nem a csodaketyerék, szuperhősök, gyilkos luxuskurvák világa ez, inkább egy szorongós-szaladós univerzum, ahol a hősök számára nem betegség, hanem kötelező mentális állapot a skizofrénia és üldözési mánia.

A Bourne-rejtélyben az ízléssel és mértékkel alkalmazott klisék, a hangulathoz igazított fáradt színek és világítás képesek megteremteni a mindent átszövő összeesküvésekre épített világ lőporfüstös atmoszféráját, néhol már-már klasszikusan míves munka benyomását keltve. Sajnos a mátrixos „gyorsítás-lassítás” is előkerül időnként a tarsolyból, ami itt inkább stílustörő elem, a főszereplő Matt Damon pedig talán túl sima és ránctalan ahhoz, hogy maximálisan fel tudjon tölteni feszültséggel egy szorongásra és gyilkos számításra épített világot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2725