KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/február
FILM / SZÍNHÁZ
• Gelencsér Gábor: Filmszínpad Mozi a színházban
• Muhi Klára: A hazug nagymama meg a többiek Apacsok
VARGAS LLOSA
• Ardai Zoltán: Buja, kényes, hideg Mario Vargas Llosa-adaptációk
BUNUEL
• Szabó Z. Pál: „Az aranykor” mítosza Dalí és Buñuel kapcsolata
• Tornai Szabolcs: Szürrealista előgyakorlatok az éberséghez Luis Buñuel
JOHN WAYNE
• Varga Dénes: A vadnyugat hercege John Wayne és a hatvanas évek
• Nevelős Zoltán: Karakán emberek A félszemű
ARONOFSKY
• Szabó Ádám: Őrjítő vágy Darren Aronofsky
• Kovács Kata: Pszichobalett Fekete hattyú
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kétdimenziós manőverek Anilogue
• Margitházi Beja: Animáció, nem imitáció Sylvain Chomet: Az illuzionista
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A bennem élő gyilkos Dexter-sorozat
• Kemenes Tamás: Alpári unalom Való Világ 4.
• Deák Dániel: Veszteni tudni kell 40 milliós játszma
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Titkok, hazugságok Torino
KÖNYV
• Vincze Teréz: Láttatni a láthatatlant Marc Vernet: A hiány alakzatai
• Harmat György: Iskola a papíron Kelecsényi László: Álmodozók és megszállottak
KRITIKA
• Báron György: Téli mese A vágyakozás napjai
• Gorácz Anikó: A kripli Miklauzic Bence: Éji séták és éji alakok
• Vajda Judit: Csernobil és Isaura Az ügynökök a Paradicsomba mennek
MOZI
• Baski Sándor: Emberek és istenek
• Schreiber András: Három majom
• Vincze Teréz: A király beszéde
• Vajda Judit: Egy jobb világ
• Forgács Nóra Kinga: Szerelem, pasta, tenger
• Tüske Zsuzsanna: Az utazó
• Alföldi Nóra: New York I Love You
• Sepsi László: Párizsból szeretettel
• Vörös Adél: A dilemma
• Kovács Marcell: Zöld Darázs
• Csillag Márton: Gulliver utazásai
• Varró Attila: Boszorkányvadászat
• Pápai Zsolt: Követés
• Czirják Pál: Sodrásban
• Alföldi Nóra: Felhangolva
• Tosoki Gyula: Az élők és a holtak
DVD
• Martsa András: Pedig olyan csendes ember volt…
MOZI
• Kovács Marcell: Inferno – Pokol
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Young Adam

Köves Gábor

 

Az időjáráshoz (ködös-csapadékos), a helyszínhez (Skócia) és a korhangulathoz (ötvenes évek) remekül illő zene (feszült, vészjósló) kísér utunkon: monoton munkásélet monoton ingázással a kikötőtől kikötőig közlekedő komphajó fedélzetén, tökéletes menedék egy olyan egykedvű kábultságban és érinthetetlen elszigeteltségben tengődő anti-hősnek, mint Joe, Alexander Trocchi, a beat-nemzedék glasgowi születésű írójának teremtménye. A William Burroughs és Leonard Cohen barátjaként is számon tartott Trocchi rövid, ám eseménydús élete önmagában is filmre kínálkozik, nálunk például ismeretlen kultuszának azonban jó szolgálatot tehet David Mackenzie rendező jól sikerült filmje is, mely az író 1954-ben megjelent regényének elegáns, szöveghűnek tartott adaptációja. Joe története egy vízihulla felbukkanásával kezdődik, mielőtt azonban még feltűnne a vízen lebegő női holttest, a kamera alaposan végigpásztázza a csatornafenék élettelen, hulladékokat rejtő víz alatti világát, mintegy megadva ezzel a film várható hangulatát, mely nem is igen tér el a nyitó képsor keltette várakozásoktól. Hogy mi történt a lánnyal, s mi köze mindehhez a hallgatag Joe-nak, a történet jelenidejét megszakító, flash-backbe csomagolt emléktöredékekből válik lassan nyilvánvalóvá, aki azonban valamiféle krimiszerű nyomozásra számít, mélyen csalódni fog. Joe múltbeli kapcsolatainak részletei és a munkaadója felségével folytatott viszonyának bemutatása egyes-egyedül a férfi természetét, céltalansága, önzősége és lelki bénultsága ellenére is karizmatikus egyéniségét hivatott hangsúlyozni. Joe olyan, a szükségleteinek élő ember, akinek önzőségébe belefér az örömszerzés is, mindaddig, amíg az nem ütközik saját igényeivel. Az étkezésnek látszólag pont ugyanolyan szerepe van az életében, mint a szexnek, az egyedüllétnek, mint a társas együttlétnek: Joe világának legszembetűnőbb ellentmondása épp e visszataszító öntörvényűség vonzerejében rejlik. Lehetetlen eldönteni, kivel van dolgunk: példaképpel vagy gonosztevővel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2404