KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/január
GODARD 80
• Schubert Gusztáv: Descartes kamerával Godard 80
• Ádám Péter: A festő és modellje Godard és Karina
• Báron György: Visszafordítás A Kifulladásig és a Breathless
• Bikácsy Gergely: Könyvek és gengszterkalapok Kalapemelés JLG előtt
KOLUMBIA DÉMONAI
• Vajda Judit: A Márquez-paradoxon Gabriel García Márquez-adaptációk
• Géczi Zoltán: Képeslapok a napfényes pokolból Kolumbiai drogfilmek
BERLINI ISKOLA
• Ruprech Dániel: Hideg falak Christian Petzold
• Schreiber András: A melankólia új hulláma Berlini Iskola
MAGYAR MŰHELY
• Barkóczi Janka: A nehezebb út Beszélgetés Bódis Krisztával
• Zalán Vince: Film-mikrokozmosz Barlang
FILM / ZENE
• Simonyi Balázs: Az öngyújtókorszak vége A rockkoncertek vizualitása
FESZTIVÁL
• Teszár Dávid: Szintén zenész Chungmuro Filmfesztivál
KRITIKA
• Gorácz Anikó: A madeleine hatalma Kocsis Ágnes: Pál Adrienn
• Palotai János: A test angyalai Botero//Kocsis Ágnes
• Radnóti Sándor: Élet/művészet Abbas Kiarostami: Hiteles másolat
• Tornai Szabolcs: Dzsungel és karaoke Apichatpong Weerasethakul: Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
MOZI
• Vincze Teréz: Fényes csillag
• Vajda Judit: Északi karácsony
• Vörös Adél: Utódomra ütök
KRITIKA
• Szabó Noémi: Narnia krónikái: A Hajnalvándor útja
MOZI
• Pápai Zsolt: Egy néma kiáltás
• Nevelős Zoltán: Következő három nap
• Sepsi László: Rubber, a gumiabroncs
• Géczi Zoltán: Piranha 3D
• Baski Sándor: Tron: Örökség
• Csillag Márton: Zimmer Feri 2.
• Varró Attila: Rohanás
• Alföldi Nóra: Üvegtigris 3.
DVD
• Varga Balázs: Szabó István filmjei
• Pápai Zsolt: Megáll az idő
• Varga Zoltán: 30 nap éjszaka
• Alföldi Nóra: Adni jó
• Benke Attila: John és Mary
• Tosoki Gyula: Variációk szexre
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dermesztő hajsza

Varró Attila

Cold Pursuit – amerikai, 2019. Rendezte: Hans Petter Moland. Írta: Frank Baldwin. Kép: Philip Øgaard. Zene: George Fenton. Szereplők: Liam Neeson (Nels), Emmy Rossum (Kim), Tom Bateman (Viking), Laura Dern (Grace), William Forsythe (Wingman). Gyártó: Summit Entertainment / StudioCanal. Forgalmazó: Freeman Film. Feliratos. 118 perc.

 

Semmi sem perdöntőbb bizonyíték arra, hogy egy sikeres zsánerdarab rendezője egyéni látásmódú, gondolatgazdag szerzői rendező (Hitchcock, Haneke, Mann) vagy inkább invenciózus mesterember (Sluizer, Campbell), netán szimpla mázlista (Shimizu, Poiret), mint egy álomgyári ön-remake. Nem csupán az állhatatos önazonosság nagyipari próbája, de azt is megmutatja, mennyire képes az alkotó megújulni és termékeny párkapcsolatba lépni egy másik kultúrával. A norvég Hans Petter Moland a 2014-es Az eltűnés sorrendjében hollywoodi újrarendezésével mondhatni jelesre vizsgázott – a Dermesztő hajsza nem jobb vagy rosszabb az alapfilmnél, annál sokkal több: miközben jóformán beállításról beállításra követi az alapművet, változtatásaival egy másik alkotást hozott létre.

A havas Colorado konkurens drogmaffiáinak kényes hatalmi egyensúlyát ártatlanul meggyilkolt fiáért véres bosszúsorozattal felborító hallgatag hókotró-sofőr (egyben az Év Polgára kisvárosában) története nem lett sem a századik Liam „Ne baszakodj a családommal” Neeson akció-thriller, sem az ezredik bűnügyi fekete komédia a Mint a kámfor-Jackie Brown-Fargo háromszögből, hála annak, hogy Moland érintetlenül megőrizte jellegzetes skandináv minimalizmusát (a feleség búcsúlevele), fanyar abszurdját (az ejtőernyős finálé) és a véres erőszak hátborzongató trivialitásait (csirkehálóba tekert hullák), tartózkodva mind az akciófilm, mind a komikum olcsó hatás-megoldásaitól. Ugyanakkor új szépségeket csempészett a történetbe: a szerb kokainbanda bizarr lecserélése a helyi ute-törzs tagjaira többszörösen rétegzett pluszjelentést ad a jóléti társadalom bírálatának, a nőalakok kiemelése a sivár statisztaszerepből – a rendező szinte egész életműve (pót)apák és fiúk küzdelmeiről mesél – pedig újabb frontot nyit a Fehér Férfi trónfosztásáról szóló ellentmondásos, sokarcú küzdelemben. Ráadásul Moland még a hollywoodi megbízóknak is tartogat néhány jól elhelyezett fricskát – ha másért nem, már a „Let the fucking Indian do it” poénért megérte elkészíteni ezt a pompás remake-et.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14021