KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/január
GODARD 80
• Schubert Gusztáv: Descartes kamerával Godard 80
• Ádám Péter: A festő és modellje Godard és Karina
• Báron György: Visszafordítás A Kifulladásig és a Breathless
• Bikácsy Gergely: Könyvek és gengszterkalapok Kalapemelés JLG előtt
KOLUMBIA DÉMONAI
• Vajda Judit: A Márquez-paradoxon Gabriel García Márquez-adaptációk
• Géczi Zoltán: Képeslapok a napfényes pokolból Kolumbiai drogfilmek
BERLINI ISKOLA
• Ruprech Dániel: Hideg falak Christian Petzold
• Schreiber András: A melankólia új hulláma Berlini Iskola
MAGYAR MŰHELY
• Barkóczi Janka: A nehezebb út Beszélgetés Bódis Krisztával
• Zalán Vince: Film-mikrokozmosz Barlang
FILM / ZENE
• Simonyi Balázs: Az öngyújtókorszak vége A rockkoncertek vizualitása
FESZTIVÁL
• Teszár Dávid: Szintén zenész Chungmuro Filmfesztivál
KRITIKA
• Gorácz Anikó: A madeleine hatalma Kocsis Ágnes: Pál Adrienn
• Palotai János: A test angyalai Botero//Kocsis Ágnes
• Radnóti Sándor: Élet/művészet Abbas Kiarostami: Hiteles másolat
• Tornai Szabolcs: Dzsungel és karaoke Apichatpong Weerasethakul: Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
MOZI
• Vincze Teréz: Fényes csillag
• Vajda Judit: Északi karácsony
• Vörös Adél: Utódomra ütök
KRITIKA
• Szabó Noémi: Narnia krónikái: A Hajnalvándor útja
MOZI
• Pápai Zsolt: Egy néma kiáltás
• Nevelős Zoltán: Következő három nap
• Sepsi László: Rubber, a gumiabroncs
• Géczi Zoltán: Piranha 3D
• Baski Sándor: Tron: Örökség
• Csillag Márton: Zimmer Feri 2.
• Varró Attila: Rohanás
• Alföldi Nóra: Üvegtigris 3.
DVD
• Varga Balázs: Szabó István filmjei
• Pápai Zsolt: Megáll az idő
• Varga Zoltán: 30 nap éjszaka
• Alföldi Nóra: Adni jó
• Benke Attila: John és Mary
• Tosoki Gyula: Variációk szexre
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Hősök 2.0

Joe Johnston: Amerika Kapitány

Mindenki kapitánya

Kovács Marcell

Az Amerika kapitány ugyanazzal a régi, de örökérvényű bájjal bír, mint Tarzan vagy Indiana Jones múlt századi kalandjai.

Meglepõ, hogy az idegen hatalmak ellen nemzetiszínû jelmezben hadakozó szuperhõs kalandjai a sok-sok éves tervezgetés után éppen akkor kerülnek világszerte a mozikba, amikor az amerikai külpolitika görcsös igyekezettel próbálja meggyõzni a világot arról, hogy a fenyegetõ fellépés a múlté, és a jövõben fegyverek helyett a diplomácia eszközével oldja meg a konfliktusokat. Különösen azok csodálkozhatnak ezen az idõzítésen, akik a figurát inkább csak képrõl, a világrendõr Egyesült Államok szimbólumaként ismerik a sajtóból. Pedig az rögtön látható, hogy Amerika kapitány nem a géppisztoly ravaszába kapaszkodó, habzó szájú, kockafejû tengerészgyalogos. Nem a Zöldsapkások vagy az Ütközetben eltûnt felsõbbrendû ítéletvégrehajtója, olyan lelki alkattal bajosan csinálhatott volna több évtizedes karriert a balos Marvel égisze alatt. Születésekor, a negyvenes évek elején ugyan még kifejezetten a náciellenes propaganda eszköze volt, ám hamar kikupálódott, és egy rövid hidegháborús komcsivadász idõszak után búcsút intett az aktuálpolitikának, azóta szuperhõs-kollégáihoz hasonlóan szigorúan a fantázia világából támadó veszedelmek elhárításán fáradozik.

Akárhogy is, Amerika kapitány színre lépését nem lehetett tovább halogatni, hiszen már a sütõben a Bosszúállók-mozi, a Marvel következõ nagy dobása, amelynek felvezetéseként évek óta ismerkedünk a legendás szuperhõs-csapat tagjaival. Vasemberhez, Hulkhoz és Thorhoz már volt szerencsénk, esetleg többször is, a róluk szóló filmek végére biggyesztett Bosszúállók-reklámokban pedig láthattuk a csapatkapitány Nick Fury-t, a legújabb divat szerint, feketén.

Az érdeklõdés felkeltésére szánt elõzmény-filmek sorában az Amerika kapitány az utolsó, ami jó hír, és ami még jobb, hogy mind közül ez a legjobb. Christopher Markus és Stephen McFeely forgatókönyvírók Joe Johnson rendezõvel kedves, szellemes és roppant szórakoztató mozit hoztak össze, egy igazi, régi vágású nyári kalandfilmet, a klasszikus recept szerint. Nem véletlen, hogy a muzeális kalandfilm kifejezés jut rögtön az ember eszébe, az Amerika kapitány ugyanazzal a régi, de örökérvényû bájjal bír, mint Tarzan vagy Indiana Jones múlt századi kalandjai. Nyugodt szívvel mondhatnánk persze akciófilmnek is, mert az alkotók becsülettel teljesítették ez irányú kötelezettségeiket. Dúl a harc földön, vízen, levegõben, akár ellenséges tengeralattjárót kell feltartóztatni, akár elszabadult robotrepülõgépet, a Kapitány mindig tettre kész. A csihi-puhi azonban csak a körítés, a film valódi karakterét a kalandot a románccal huncutul keverõ történet, az eleven figurák és az emlékezetes párbeszédek adják.

Johnson és alkotótársai nem kívánták megváltani a világot, nem volt szándékuk forradalmi technikákkal megalkotni a képregény mozgóképes mutációját, vagy önmarcangoló, egzisztencialista hõsökkel nagykorúvá tenni a szuperhõsmozit. Arra vállalkoztak csupán, hogy újra elmondják az unalomig ismerõs mesét a girhes kissrácról, aki hõs akart lenni. És a fordulatos forgatókönyv, valamint a legapróbb részletekre is gondosan figyelõ, vizuális gegekben gazdag rendezés révén sikerül alaposan meglepniük a Marvel-filmektõl megcsömörlött közönséget. Okosan tartották magukat a klasszikus történethez, a sztori a második világháború alatt játszódik, ördögi nácik ellen folyik a harc egyszerre valóságos és meseszerû környezetben. Johnson a Rocketeerben már bizonyította, hogy képes a történelmi múltat a fantasy álomszerû köntösébe öltöztetni. Azóta ugyan nem készített e korai kis remekléshez fogható mozit, de az Amerika kapitány újra varázslat. Hellboy bemutatkozása és a második Pókember-film óta nem láttunk ilyen megkapó, könnyed és játékos szuperhõs-mesét.

Amerika kapitány volt az elsõ szuperhõs, aki, még a negyvenes években, a filmvászonra költözött, és késõbb is született néhány méltán feledésbe merült mozgóképes feldolgozása. Johnson filmje azonban végre olyan változat, amelyik kiállja a jó szuperhõsmozik próbáját: lelkes kiskamasszá változtatja legfásultabb nézõjét is.

AMERIKA KAPITÁNY: AZ ELSÕ BOSSZÚÁLLÓ (Captain America: the First Avenger) – amerikai, 2011. Rendezte: Joe Johnston. Írta: Christpher Markus és Stephen McFeely. Kép: Shelly Johnson. Zene: Alan Silvestri. Szereplõk: Chris Evans (Steve Rogers), Hayley Atwell (Peggy), Hugo Weaving (Schmidt), Tommy Lee Jones (Phillips), Sebastian Stan (Bucky). Gyártó: Marvel Enterprises. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 21-21. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10753