E film alkotói egyenrangú partnernek tekintik hat-nyolc éves nézőiket, nem gügyögnek nekik, vélt igazságaikat sem próbálják beléjük diktálni, ahhoz azonban nem elég felszabadultak, hogy együtt tudjanak játszani velük. Halaszthatatlan mondandó és kellő művészi találékonyság híján képtelenek a szerelem tüzétől megigézett hótündér meséjét – stílusosan szólva – élménnyé varázsolni. A végletekig egyszerűsített cselekménynek nincs önmagában megálló jelentése (mindössze annyit mond: „a szerelem minden akadályt legyőz”). A színészi játék viszont erőtlenebb annál, semhogy értelmezze, tartalommal telítse a történetet. A film kudarca azt bizonyítja, hogy régi szemlélet „javított kiadása” a gyermekeknek szánt művek esetében is a konzerválás és nem a megújulás eszköze.
