KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/december
PASOLINI / ANTONIONI
• Csantavéri Júlia: Ártatlanok Madarak és ragadozó madarak
• Pintér Judit: Botrányos őszinteség Nico Naldini: Pasolini élete
• Tornai Szabolcs: A meglepetés lépcsőfokai Antonioni filozófiája
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
TRANSZHUMÁN JÖVŐ
• Kömlődi Ferenc: Utak Utópiába Transzhumanista kultúra
• Géczi Zoltán: A Prométheusz-vádirat Transzhumán manga/anime
ARTHUR PENN
• Pápai Zsolt: Hollywood Kis Nagy Embere Arthur Penn
EXPLOITATION
• Baski Sándor: A kacsintás esztétikája
• Varró Attila: Térhódítás Exploitation és 3D
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Kovács Marcell: A kolosszusok árnyékában Új amerikai képregényfilmek
• Sepsi László: A pusztulás képkockái Stephen King képregényen
PASOLINI / ANTONIONI
• Dobai Péter: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Pintér Judit: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Szkárosi Endre: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Klág Dávid: A középszer ellen Scott Pilgrim a világ ellen
MAGYAR MŰHELY
• Varga Balázs: Tetten ért képek Új politikai dokumentumfilmek
• Gorácz Anikó: Szabadság tér Mindszenty-filmek
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Dalolva szép a tévé Zenei tehetségkutatók
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: És megteremté a Nőt Martin Munkácsi-kiállítás
KÖNYV
• Gyenge Zsolt: Román hullámlovasok Gorácz Anikó: Forradalmárok
• Szabó Ádám: Új utakon Fejezetek a brit film történetéből
MOZI
• Gyenge Zsolt: Menedék
• Fekete Tamás: Száguldó bomba
• Zalán Márk: Érzéki csalódás
• Sepsi László: Ördög
• Forgács Nóra Kinga: Sporthorgászat
• Baski Sándor: Call Girl
• Kolozsi László: Gyermekeim apja
• Vajda Judit: Szerelmes lettem
• Roboz Gábor: Megaagy
• Alföldi Nóra: Könnyű nőcske
• Vörös Adél: Ilyen az élet
• Varró Attila: Már megint te
DVD
• Gelencsér Gábor: Fotográfia
• Czirják Pál: Aranyember-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Kisvárosi rock’n’roll
• Alföldi Nóra: W.
• Martsa András: Bobby

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Néprajzi filmezés Magyarországon

Határeset

Murai András

Tari János könyve legalább annyira szól a filmtörténet és filmelmélet, mint az antropológia iránt érdeklődőknek.

 

A vizuális antropológiai története meglepően sok ponton találkozott a hagyományos értelemben vett filmművészet históriájával, miközben nem keveset kapott a film az antropológiától: önreflexivitást, fikció és dokumentum határainak feloldását, a cinema véritét, alkotókat és megkerülhetetlen opusokat, elég csak Jean Rouch munkáira gondolni. És mit adott a film az etnográfiának? Le nem jegyezhető arcokat, gesztusokat, rítusokat, a résztvevő megfigyelés módszertani problémáját. És megint sorolhatjuk a klasszikusokat: Flaherty és a Nanuk, Grierson és a Heringhalászok, hazánk tájáról Fejős Pál (akinek életrajzára önálló fejezetet szán Tari), vagy Szőts István, aki kényszerből, a játékfilmtől való eltiltása miatt forgatott néprajzi filmeket, de ide sorolhatjuk Forgács Péter filmrégészetét is.

De mi is az antropológiai film? Kutatási eszköz vagy műalkotás? Vizuális terepjegyzet vagy a nyilvánosság számára készült dokumentumdráma? A valóság lenyomata vagy átalakítása? Legyen objektív, tényszerű, a szerzői szándékot elrejtő tudományos értekezés, vagy inkább szubjektív esszé? Már az elnevezés is zavart kelt: antropológiai, néprajzi, etnográfiai filmről egyaránt beszélhetünk, s a fogalmakkal mégsem tisztáztuk e műfajok határait. Merthogy nincsenek. Tari János külön fejezetet szán az antropológiai film rendszertani megközelítésének, de ő sem tehet mást, mint hogy a már eddig, neves szakemberek tollából megszületett elképzeléseket ismerteti. Az etnográfiai film behatárolhatatlanságának érzékeltetésére itt csak jelzem a két szélsőséges válfajt. Az egyik póluson a filmjegyzet áll, a vágás nélküli, elsősorban kutatási célra használható, a lehető legkevesebb beavatkozást tartalmazó mozgókép. A skála másik végpontján a dokumentum-játékfilmek találhatók, bár Tari megemlít olyan rendszerezést is, amely a néprajzi témájú fikciós filmeket is az antropológiai film fogalmába helyezi. (Ilyen lehet Herzog rendezése, az Ahol a zöld hangyák álmodnak.) S hová soroljuk a film készítőjét? Etnográfus, kezében kamerával, vagy néprajzi érdeklődéstől vezérelt hivatásos filmkészítő? Persze láttunk már mindkettőre példát: Rouch-t az előbbire, Szőts Istvánt az utóbbira. Természetesen mondhatjuk, minek tépelődni taxonómiai kérdéseken, amikor úgyis a végeredmény az érdekes, besorolástól függetlenül. Csupán érzékeltetni szerettem volna, nem egyszerű feladatra vállalkozik az, aki e témáról kíván könyvet írni. Az etnográfiai film árva gyerek. Ha nagyon akarjuk, megkereshetjük a papát és a mamát, de igazából senkihez sem tartozik. Lehet tudomány, de ehhez hiányzik az objektivitás, s kamerával mégsem lehet teóriát gyártani. Esetenként inkább a fikció felé hajlik, de talán legtöbbször dokumentumnak tekintjük. Határeset.

Tari János vállalkozása a hazai helyzetet tekintve hiánypótló. Meglepő tény, hogy film és antropológia kapcsolatáról magyar szerzőtől ez az első átfogó igényű könyv. Tari célja ezért a beavatás. Hazai és nemzetközi intézményekről, katalógusokról, a legjelentősebb szakmai konferenciákról olvashatunk, és természetesen nem hiányzik a történeti áttekintés sem. A szakma nagyjaival pedig nem csupán filmek leírásán és életrajzokon keresztül ismerkedhetünk meg, hanem saját maga által készített fotókon láthatjuk őket. Tari János és Jean Rouch – olvashatjuk az egyik képaláírást. A két éve készült felvételen az idős mester mellett ott a könyv szerzője. Nincs ebben semmi nagyképűség vagy magamutogatás, inkább hitelesíti mindazt, amit a könyvben találunk.

Tari ugyanis „belülről”, a gyakorlat felől érkezett, több tucat etnográfiai alkotás rendezője, operatőre és vágója. Az ismeretterjesztés mellett ezért a terepmunkára, az antropológiai film készítésére helyezi a hangsúlyt. A terepen szerzett jártassága áthatja a könyv egészét; saját forgatási tapasztalatai, példái, élettel töltik meg a néprajzi filmezés számos elméleti problémáját.

Az etnográfiai leírásra mindig mint konstrukcióra kell tekintenünk – állítja Clifford Geertz amerikai antropológus. Vagyis nem elég az adott kultúra jeleire rákérdezni, a kutató saját lejegyzéseit sem tekintheti magátólértetődőnek. Mindig felül kell vizsgálnia a munka eredményének a valósághoz való viszonyát, folyamatos revízió alatt kell elkészítenie a terepmunkáról szóló beszámolót. A hitelesség egyetlen tisztességes útja a probléma érzékeltetése. Ez persze nem újdonság, csupán tanulságos, hogy a dilemma megoldására tértől és időtől függetlenül ugyanaz az elvi megoldás az ötvenes évektől napjainkig: a résztvevő megfigyelésből következik az antropológiai filmek önreflexivitása. Innen pedig már nem lehet megállj-t parancsolni filmnek és alkotónak, a határok elmosódnak, műfajok és eszközök keverednek – a dokumentum átlép a fikció területére. Tudjuk, így született a cinéma verité és a cinema direct.

Tari János bár tájékozott a különböző teóriákban, és jól ismeri az antropológiai filmezés történetét és szerepelőit, inkább gyakorlati ember. Talán ez is oka lehet annak, hogy most kicsit kapkod, siet, sok mindenről akar szólni, de egyik témakörben sem mélyed el igazán. A könyv elején található filmtörténet például kivonatolt lexikonra sikerült, aminek semmiféle funkciója nincs. A szerző lelkesedése mégis hat az olvasóra: a könyv olvasása közben kedvet érez arra, hogy kamerával a kezében járjon idegen tájakon vagy a mindennapok világában, hátha az objektíven keresztül neki is sikerül a kultúra rejtett dimenzióit felfedeznie.

 

Európai Folklór Intézet, 2002.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2354