KritikaParaziták a paradicsombanLedarált ParadicsomKolozsi László
Kasvinszki
Attila filmre vitte Mayenburg fekete komédiáját.
A
kortárs dráma egyik legnagyobb alakja a negyvenes évei elején járó Marius von
Mayenburg. Mártírok című darabja öt
éve fut Dömötör András rendezésben a Katonában. Ebből a kegyetlen színműből
rendezte meg a Téli utazás és az Áldozatkaszkadőr rendezője, a kortárs
orosz színház és film fenegyereke, Kirill Szerebnyikov minden idők egyik
legnyomasztóbb filmjét. A Mártírok
nem a vallási fanatizmusról vagy a kamaszkor kegyetlenségéről, annak
legsötétebb oldaláról szól (bár arról is), hanem arról az állapotról, amiben
Mayenburg szerint élünk: nevezzük ezt hipnotikus állapotnak. Mayenburg
darabjainak hősei – nem csak a főhősök, de a mellékszereplők is – mintha el
lennének varázsolva. E varázslatnak alapvetően a társadalmi környezet az oka:
és ez jelenthet lehúzó, meg nem értő, a kommunikáció hiányától szenvedő
társadalmat is, ahogy jelentheti a jóléti társadalmat is. Aminek a
következményei hasonlóak a nyomasztó, irritáló, minden erényt eltipró
nyomorúsághoz. A tehetségesek - azok, akik próbálják megőrizni józan eszüket,
higgadtságukat - légüres térben találják magukat, kommunikációra semmi esélyük
sincs. Az a rettenetes végkövetkezetése a müncheni egyetemen tanult, magát
Tankred Dorst tanítványnak valló Mayenburgnak, hogy ugyanúgy nem érdemes már
keresni a létezés értelmét e mai világban, ahogy nem érdemes lefuttatni a
helyesírás-ellenőrző programon a szövegünket. Mert, ahogy jelen korunk
olvasóinak többségét már hidegen hagyja, hogy vannak a helyesírási hibák egy
szövegben, hasonlóképpen nem érdekli, hogy található e cselekvéseiben bármi
értelem. Bármi, ami a jövő felé mutat. Ami hasznos.
E
társadalom tipikus figurája Ringo, az egész napját tolókocsiban töltő férfi, a Paraziták című színdarab főszereplője. A
darabot Thomas Ostermeier, majd a filmadaptáció rendezőjének, Kasvinszki
Attilának a rendezésében is láthatta a magyar közönség. Kasvinszki Attila
mintha nem venné figyelembe, hogy ez a hipnotikus állapot, ami Marius von
Mayenburg drámáiban megjelenik, csak úgy közvetíthető filmen, ha a film a
talaj, a realitás közelében marad. Ha földszagú és természetes marad. Minden
stilizálás árt Marius von Mayenburg művének. Mert bár szereplői egzaltáltak,
idegesítőek, és nem is mindegyikük hiteles figura, nála is a legfontosabb
kiindulópont az azonosulás megteremtése: együtt lehet érezni még a
legelszántabban önromboló, legszélsőségesebben negatív alakjával is. Az a mikro
és makrokörnyezet, amit Kasvinszki Attila teremt, annyira stilizált, hogy a
néző szinte rögtön eltolja magától a szereplőket, és nem csak hogy azonosulni
nem tud velük, de egyenesen bosszantja a viselkedésük. Emiatt maga a film kezdi
irritálni a nézőt, és nem az az érzés, amit a rendező kiváltani akart. A
filmben ennek következtében az éppen – a többnyire Mátyássy Áronnal dolgozó – Győri
Márkot nagy képalkotó tehetséggel megáldott operatőrnek mutató képek azok,
melyek ezt az irritáló hatást erősítik. A jóléti társadalom, mint Paradicsom
itt az olasz tájat, a tengerpartot, a mediterrán macskaöves utcácskákat, a
mólókat jelenti. A nyikorgó bőr ülőgarnitúrát, a trendi cuccokat, a trendi
vegán vacsorát.
A
szereplők kiválasztásánál is mintha ez lett volna szempont: minél trendibbek
legyenek. És nem Marozsán Erika vagy Rába Roland tehet arról igazából, hogy
életművük egyik mélypontja ez a film. Talán egyedül Pető Kata tud hiteles
maradni, a hálátlan, csupa ideg, a figyelmet őrült cselekvésekkel kiváltani
igyekvő terhes Friderika szerepében.
A
film a zsánerjelenetekben (mivel ezekben a jelentekben közelebb is áll a
színházhoz), a lepattantabb tájékon játszódó jelenetekben működik csak: az a
szekvencia, melyben a zord szakállú, idegbeteg Charlie meg akarja erőszakolni a
pincérnőt, fojtogató, elég bizarr ahhoz, hogy érdekes legyen. Ahogy az a
diszkóban lefolytatott MMA verseny jelenete is. Ilyen szeretne lenni az egész
film, ilyen nyers, nyersessége miatt nyomasztó, a szétrohadt társadalomról
pontos és élénk képet festő. Ez a paradicsom szétfolyik az ujjak között. Ez a
verbális bántalmazással felérő dráma olyan, mintha Marius von Mayenburg az
arcunkba nyomná. Ma már ahhoz, hogy megismerjünk valakit, el kell ütnünk, mondja
Mulcser (Rába Roland), Ringó nyomorúságának okozója. Ez a film át akar gázolni
rajtunk. De csak elsüvít mellettünk.
Paraziták a paradicsomban – magyar, 2018. Rendezte: Kasvinszki Attila. Írta: Marius von Mayenburg
színdarabjából Kasvinszki Attila és Rácz Erzsébet. Kép: Győri Márk. Zene:
Krajczár Péter. Vágó: Knapp Dávid. Hang: Hörömpöli Márk. Producer: Juhász
József.
Szereplők:
Marozsán Erika (Betti), Kovács Krisztián (Ringó), Rába Roland (Mulcser), Pető
Kata (Friderika), Porogi Ádám (Patrik). Gyártó: Positive Communication.
Forgalmazó: SaltCave Entertainment.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
