KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/december
PASOLINI / ANTONIONI
• Csantavéri Júlia: Ártatlanok Madarak és ragadozó madarak
• Pintér Judit: Botrányos őszinteség Nico Naldini: Pasolini élete
• Tornai Szabolcs: A meglepetés lépcsőfokai Antonioni filozófiája
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
TRANSZHUMÁN JÖVŐ
• Kömlődi Ferenc: Utak Utópiába Transzhumanista kultúra
• Géczi Zoltán: A Prométheusz-vádirat Transzhumán manga/anime
ARTHUR PENN
• Pápai Zsolt: Hollywood Kis Nagy Embere Arthur Penn
EXPLOITATION
• Baski Sándor: A kacsintás esztétikája
• Varró Attila: Térhódítás Exploitation és 3D
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Kovács Marcell: A kolosszusok árnyékában Új amerikai képregényfilmek
• Sepsi László: A pusztulás képkockái Stephen King képregényen
PASOLINI / ANTONIONI
• Dobai Péter: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Pintér Judit: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Szkárosi Endre: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Klág Dávid: A középszer ellen Scott Pilgrim a világ ellen
MAGYAR MŰHELY
• Varga Balázs: Tetten ért képek Új politikai dokumentumfilmek
• Gorácz Anikó: Szabadság tér Mindszenty-filmek
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Dalolva szép a tévé Zenei tehetségkutatók
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: És megteremté a Nőt Martin Munkácsi-kiállítás
KÖNYV
• Gyenge Zsolt: Román hullámlovasok Gorácz Anikó: Forradalmárok
• Szabó Ádám: Új utakon Fejezetek a brit film történetéből
MOZI
• Gyenge Zsolt: Menedék
• Fekete Tamás: Száguldó bomba
• Zalán Márk: Érzéki csalódás
• Sepsi László: Ördög
• Forgács Nóra Kinga: Sporthorgászat
• Baski Sándor: Call Girl
• Kolozsi László: Gyermekeim apja
• Vajda Judit: Szerelmes lettem
• Roboz Gábor: Megaagy
• Alföldi Nóra: Könnyű nőcske
• Vörös Adél: Ilyen az élet
• Varró Attila: Már megint te
DVD
• Gelencsér Gábor: Fotográfia
• Czirják Pál: Aranyember-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Kisvárosi rock’n’roll
• Alföldi Nóra: W.
• Martsa András: Bobby

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Szalmakutyák

Pápai Zsolt

Straw Dogs – amerikai, 2011. Rendezte: Rod Lurie. Szereplők: James Marsden, Kate Bosworth, Alexander Skarsgard. Forgalmazó: InterCom. 110 perc.

A hixploitation olyan – különböző műfajú – amerikai filmek gyűjtőneve, amelyekben déli, tahó fehérek lidércesen agresszív vagy mosolyogtatóan furkó cselekményeikkel hoznak frászt vagy rekeszizomgörcsöt a nézőre. A hixploitation gyökerei a harmincas évekig nyúlnak vissza, de a virágkora a hetvenes–nyolcvanas évekre esik, többek között olyan emblematikus darabokkal, mint Coorman Bloody Mamája, Boorman Gyilkos túrája, vagy Hooper Texasi láncfűrészese. Sam Peckinpah klasszikusa, az 1971-ben készült Szalmakutyák ugyan nem tartozik a hixploitation-hullámhoz (már azért sem, mert Angliában játszódik), viszont minden megvan benne ahhoz, hogy ékes hixploitation váljék belőle. Talán ez a gondolat motiválhatta Rod Lurie (A manipulátor; Az utolsó erőd; Láncra vert igazság) rendezőt abban, hogy a cselekményt az Államok déli részére helyezve remake-et faragjon belőle. A Peckinpah által adaptált – Gordon Williams által jegyzett – regény friss értelmezésének elkészítése helyett bevallottan újraforgatta az eredeti filmet, keveset változtatva annak forgatókönyvén, de ezzel a kevéssel is alaposan összekuszálva a szálakat. Mindennek tetejébe Lurie formaérzékenysége a közelébe nem ér Peckinpah mesterének: mindössze néhány sokatmondó tengelysértésre, illetve a végjáték hangsúlyos kézből vett felvételeire telt tőle.

A cselekmény hasonló a két filmben: a kikapós asszonyka frissen beszerzett mafla férjével az oldalán visszatér gyerekkora színterére, hogy itt építsen családi fészket, az alattomos – és nem mellesleg: fickós – bennszülöttek azonban akadályok sorát gördítik a jövevények útjába. Peckinpah filmjének egyik erőssége az volt, ahogy a rendező a szereplők motivációinak hálóját megszőtte, Lurie azonban pontosan ezen a téren vét nagy hibákat: leegyszerűsítve tálalja az asszonyka ellentmondásos vonzalmait a kisváros bikái iránt, továbbá az egyik jelenetben odáig megy, hogy a nő direkt felajánlkozását is megmutatja, amivel érthetetlenné teszi későbbi viselkedésének indítékait a megerőszakoláskor. Művészi–stiláris szempontból az eredeti film éke éppen ezen utóbbi szekvencia: Peckinpah a feleség megerőszakolásának képeit a tett helyszínétől vadászat örvén messzire elcsalt és ostobán ténfergő férjről készült felvételekkel keresztbe vágva mutatja meg, amely megoldást Lurie is követi ugyan, de kevésbé elegánsan, ráadásul egyszerre prűd módon és ízléstelenül (lásd az erőszaktevő férfi orgazmusának és a férj által megeresztett lövésnek egymás után vágását). Utóbbi szcéna dramaturgiai előkészítésének és kivitelezésének különbözősége önmagában sokat elmond Peckinpah és Lurie képességeiről, egyúttal filmjeik minőségéről. Mindent egybevéve Lurie munkájának egyetlen nóvuma, hogy kiderül belőle a cím jelentése, aminek magyarázatát Peckinpah megspórolta.

Extrák: audiókommentár a rendezővel és négy rövid doku a film hátteréről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10966