KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/november
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szupergettósítás Kultúrtévé
FINCHER ÉS A FACEBOOK
• Baski Sándor: Netpolgár A közösségi háló
NŐI SZEMMEL
• Hungler Tímea: A kamera neme Női tekintet
• Kovács Kata: Az apa árnyéka Úl raj: Sofia Coppola
• Alföldi Nóra: Ösztrogén, vagy valami hasonló Angelina Jolie
PERZSA NŐK
• Iványi Zsófia: Kőzáporban Női sorsok Perzsiában
• Barkóczi Janka: Perzsa kertek Beszélgetés Shirin Neshattal, Shoja Azarival és Tóth Orsival
A HELY SZELLEME
• Roboz Gábor: A legszűkebb kelepce Klausztrofób thrillerek
• Varró Attila: A törlesztés démonai Kísértetházak
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Túlélni az életet Velence
KÉPMESTEREK
• Rédey Soma: Fény a falon Beszélgetés Tóth Jánossal
IVAN PASSER
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje – 2. rész
FILMISKOLA
• Pápai Zsolt: Serpenyő és puska Hangnemváltás és kevert hangnem
• Varga Zoltán: Életút-kereszteződések Párhuzamos elbeszélések
KRITIKA
• Csillag Márton: Viccen belül Egy komoly ember
• Gorácz Anikó: Sorskönyv Szekeres Csaba: Örvény
FILM / REGÉNY
• Nevelős Zoltán: Egy zárkózott angol úr Martin Booth: Az amerikai
• Kovács Marcell: Rózsaszín szorongás Az amerikai
MOZI
• Varró Attila: Szerelmi bűnök
• Pápai Zsolt: Tőzsdecápák 2: A pénz nem alszik
• Vajda Judit: A lány aki tűzzel játszott
• Kolozsi László: Ünnepek után
• Baski Sándor: Nömadak Tx
• Szabó Noémi: Babák – Az első év
• Tüske Zsuzsanna: Ízek, imák, szerelmek
• Vörös Adél: Sejtcserés támadás
• Forgács Nóra Kinga: Képzelt szerelmek
• Lovas Anna: Őrzők legendája
• Parádi Orsolya: Gru
• Sepsi László: Alfa és Omega
• Alföldi Nóra: Dobogó kövek
DVD
• Varró Attila: Vörös szikla
• Géczi Zoltán: A nyakörv
• Sepsi László: Végrehajtók
• Pápai Zsolt: Láncra vert igazság
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nászút féláron

Hegyi Gyula

 

Éppen ötvenéves ez a film, s készítői annak idején aligha álmodhatták, hogy fél évszázad múltán egy egészen megváltozott Magyarországon éppen ez a produkció jelentse egy hét, sőt, jószerivel egy hónap egyetlen hazai premierjét, magyar „filmújdonságát”. A Nászút féláron azoknak az időknek az emlékét őrzi, amikor magyar filmet csinálni jó üzlet volt, szakma és közönség értette és becsülte egymást, s a magyar kommersz film itthon (és egy szűkebb-tágabb közép-európai környezetben) egyet jelentett a megbízható üzletmenettel. Most, fél évszázaddal később, csak ámulattal nézhetjük ezt a filmet – ámu-lunk azon, hogy ma ilyesmi számít „premiernek”, ámu-lunk továbbá azon is, hogy a produkció minden limonádé-jellege ellenére is mennyire jól megcsinált termék. (Szemben napjaink hazai kominerszeinek többségével, amelyeknek készítői szakmailag azt is elfelejtették, amit ötven éve mindenki tudott a stúdiók környékén.) Vagyis a Nászút féláron az ámulások mozijának nevezhető; egyedül a történeten nincs mit ámuldoznunk, abban minden pontosan úgy történik, ahogy az effajta filmekben a harmincas-negyvenes években mindig történt.

A film cselekménye egy játékgyár tervezőirodájában indul, ahol önálló – és elég öntudatos – tisztviselőnők és tervezőnők vitatkoznak az emancipációról, a modern nő hivatásáról, s arról, szabad-e, kell-e egy családos asszonynak munkát vállalnia? A film – amúgy eléggé gyermeteg, de ügyesen adagolt mesike segítségével – végső soron azt a választ fogalmazza meg, hogy értelmes nő egyszerre tud helytállni a munkában és a házasságban. Ha úgy halad a világ, ahogy halad, meglehet: néhány év, s a Nászút féláron „modernségével” már sérteni is fogja a mind hangosabb újkonzervatívokat... A film érdekességét, emancipációtól függetlenül, egy olaszországi társasutazás pillanatképei és úti anekdotái jelentik: magyar turisták utazgatnak Mussolini (még békés) Olaszországában. Csak azt sajnálhatjuk, hogy nagyon kevés az eredeti külső felvétel – egyébként néhány képkockában egy elsüllyedt világ izgalmas dokumentumait láthatjuk. Nekem ennyit jelent a Nászút féláron – bár tisztában vagyok vele, hogy mostani nézői többsége számára elsősorban Kabos Gyula, Jávor Pál és a többi szereplő játéka miatt lesz, lehet vonzó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5742