KritikaÁrtatlanokSzekuláris megváltásTeszár Dávid
Az Ártatlanok női balsorsokon keresztül mesél hitről és moralitásról a
világháborús Lengyelországban.
A második világháború
kevésbé ismert fejezetéhez tartozik az emberiesség elleni bűntettek azon köre,
amelyet szovjet katonák követettek el a nőkkel szemben Berlinben és az odafelé
vezető úton. Berlin megerőszakolásáról elsőként egy brit hadtörténész, Anthony
Beevor írt részletesebben a 2000-es évek elején, noha anonim beszámolók már az
1950-es évektől kezdve hozzáférhetővé váltak. Az áldozatok közül a nevét
felvállalva Gabi Köpp értekezett elsőként a jelenségről 2010-ben: ő 15
esztendős volt, amikor csapatostul becstelenítették meg a szovjet katonák.
Az eddig párkapcsolati
drámákban (Biztos kezekben, Nathalie...) és kedélyes romkomokban (Legkedvesebb rémálmom, A monacói lány) utazó, francia Anne
Fontaine e megrendítő traumát teszi meg kiindulópontnak, egyúttal pedig rámutat
a nőkkel szembeni brutális terror pervazív jellegére, amikor 1945 végén egy
lengyel apáca kéri kétségbeesetten a francia Vöröskereszt fiatal orvosnőjét,
Mathilde-ot (Lou de Laâge), hogy vezessen le egy szülést a saját konventjükben.
(A sztori egy valós alak, Madeleine Pauliac beszámolói alapján készült, aki
Lengyelországban teljesített orvosi szolgálatot a második világháború végén.)
Utóbb kiderül, hogy nemcsak egyetlen szerzetesnőt ejtettek teherbe a szovjet
katonák, ezért az orvosnő titokban visszajár hozzájuk és segít a megerőszakolt,
mély hitválságba került nőkön, akik, élükön a konvent vezetőjével, mindent
megtesznek azért, hogy ne tudódjon ki az intézmény bezárását kilátásba helyező,
szégyenteljes hír.
Fontaine nyomasztó
atmoszférájú, ólomsúlyú mozija két oldalról vizsgálódik: egyrészt a női vezető
szerepkörét járja körül a rideg dogmatizmust képviselő, mélyen hívő szerzetes
főnővér (az Ida alkoholista
nagynénjét megformáló Agata Kulesza kiváló alakításában) és a kommunista
munkáscsaládból származó, gyakorlatias Mathilde alakján keresztül, különös
tekintettel a megszületett gyermekek sorsára, másrészről pedig a nemi erőszak
végletes traumájára adott különféle válaszreakciókat tekinti át, s ennek
kapcsán ruházza fel arccal az egyes apácákat és apácanövendékeket. (Az Ártatlanok tematikai és hangnembeli
szigorát enyhítendő egy szerelmi szálat is beleszőttek a történetbe.)
Tekintve, hogy a háborús
vis maior ezen speciális esetére
kevésnek bizonyulnak a keresztény szentenciák a főnővér részéről, a francia
rendezőnő igen kevés reményt lát a rideg és érzéketlen intézményesített
egyházban. Ezzel szemben a hitetlensége miatt kezdetben lenézett orvosnő
jelentékeny talpraesettségről és gyors észjárásról tesz tanúbizonyságot, amikor
egy jól irányzott, meggyőző hazugsággal elhárít egy további potenciális
kálváriát. Fontaine súlyos hitpróba elé állítja filmje valamennyi szereplőjét
és felveti annak a lehetőségét, hogy a morális pragmatizmus felette áll a
vallási doktrínáknak: az Ártatlanok
tanúbizonysága szerint egy ilyen tragikus eseménysorozat után a külső előírások
ellenére sem lehet ugyanúgy tovább élni, mint eddig. Nem véletlen, hogy a
pszichológiai támasz nélkül maradt, megerőszakolt nők közül a konvent
vezetőjének jobb kezét, a világi múlttal rendelkező Mariát emeli ki legfőképp a
direktornő, aki józanságával és együttérző emberszeretetével igyekszik
tompítani a főnővér szélsőséges dogmatizmusát.
Fontaine alkotása nem
közelíti meg az Ida
formatudatosságát, de hasonlóképp igényesen fényképezett, sallangoktól mentes
munka, híven a bencés apácák szabályozott napi rutinjához és puritán
kolostorához. Az Ártatlanok
tehetséggel egyensúlyozva elkerüli a melodrámai túlzásokat, s hű marad önmaga
szigorához egészen a zárlatig: ekkor ugyanis egy huszárvágással felold minden
problémát. Ez kiváltképp egy olyan, egyébként jól megírt és gazdagon rétegzett
munka esetében hangzik falsul, amely szerint a hit „huszonnégy óra kétség és
egy perc remény.
ÁRTATLANOK (Les Innocentes) – francia-lengyel, 2016. Rendezte: Anne Fontaine. Írta: Sabrina B. Karine, Pascal Bonitzer, Alice Vial.
Kép: Caroline Champetier. Zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Lou de Laage (Mathilde), Agata Buzek (Maria), Agata Kulesza (Tisztelendő Anya), Vincent Macaigne (Samuel), Thomas Coumans (Gaspard). Gyártó: Aeroplan Film / Mars Films / Mandarin Cinema.
Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 115 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 8 |
 |
|
