KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A nagy kiárusítás

A világbank elektromos szíve

Győrffy Iván

Négy kontinens, négy privatizációs rémtörténet. Átmenetek híján végpontokból áll össze a globális diagnózis.

 

Kevés filmnek vannak saját halottai – ez azok közé tartozik. Ami azonban egy játékfilmnél abszurd vicc, egy dokumentum esetében már véresen komoly. Bongani, a dél-afrikai interjúalany, egyben önkéntes, jószolgálati áramtolvaj a forgatás után négy hónappal rejtélyes körülmények között elhalálozott. A film dedikációja is neki szól – a narrátor sejteti, épphogy világgá nem kiáltja, hogy a tragédia a fekete fiatalember veszélyes hivatásának, pontosabban az ellenlábas nagyvállalati érdeknek köszönhető.

Mindenesetre Florian Opitzot, a rendező-forgatókönyvíró német dokumentumfilmest a vele nagyjából egykorú Bongani halála sem hátráltatja abban, hogy a történelmi félmúltban való mozgóképes kutakodást ezúttal is egy kontinenseken átívelő, rendhagyó nyomozásra cserélje fel. Négy helyszínen, négy alkalmi főhőssel igyekszik szemléltetni a privatizáció pusztító erejét: Nagy-Britanniában egy jó humorú szakszervezeti aktivista kísér végig bennünket a privatizált államvasutak rozsdás mellékvágányain, a Fülöp-szigeteken egy, a fizetős egészségügyből kiszoruló, a fia dialízis-kezelése érdekében hétről hétre élet-halál harcot vívó szegény asszony kálváriáját látjuk, Bolíviában a helyi vízközmű-társaság eladása nyomán kirobbant tiltakozásokat és erőszakos elfojtási kísérletüket követjük (utólag) nyomon egy középkorú nő segítségével, végül Dél-Afrikában a rendőrség által is támogatott áramkikapcsolásoknak ellenszegülő, féllegális mozgalom működésére vethetünk néhány pillantást Bongani háta mögött. A tipikusnak ábrázolt alakok, sorsok és privatizációs történetek eleinte jól tagolt, a végére kissé összekuszálódó tálalását más-más oldalon álló mellékalakok mondatai, a washingtoni pénzközpontokba tett rövid látogatások és egy Nobel-díjas közgazdásznak a taxi hátsó ülésén sebtében felvett ironikus kijelentései központozzák.

A nagy kiárusítás direkt hatáskeltés nélkül is sokkoló, ám helyenként sekélyes látlelet a privatizáció magasztos eszméjének gyakorlati hasznáról. Dokumentumfilmes kultúrája és módszertana közelebb áll Hubert Sauper civilizációkritikai munkásságához (Darwin rémálma), mint Michael Moore agitprop tevékenységéhez vagy akár Al Gore kampányaihoz, vezesse bármily nemes vagy nemtelen cél a kameráikat. Ugyanakkor megtakarítja a kisember és a Világbank közötti lépcsőfokok bejárását, az oknyomozást célzatos feliratokkal pótolja, önismétlésekbe bonyolódik, néha ritmust téveszt és jellegtelen képforgácsokkal, interjúrészletekkel tömi a nézők fejét. Ennek ellenére is tudatosan komponált, hangulatgazdag, ötletes kameramozgásoktól sem idegenkedő és igen elgondolkodtató darabról van szó – kötelező lenne együtt vetíteni az Eskom energetikai cég vagy a Nemzetközi Valutaalap (egy-két kocka erejéig a dokumentumfilmben is felvillantott) reklámjaival. Mert hiába adós az alternatívákkal, hiába általánosít egy-két valóban tűrhetetlen tünetből globális diagnózist, kendőzetlen őszinteségéhez és szándékainak tisztaságához nem fér kétség.

A német stáb aligha olvasta Pilinszky „idevágó” sorait az Örökmozgóból: „A világbank elektromos szivében / az örökmozgó föl-lejár, / mint egy tükör, / mint egy koporsó, / mozgókép, vitrin, üveghintó, / akár egy óriási mécses, / holtfáradt, óriás kisértet”. Mégis, mintha filmjével éppen ebből a nézőpontból tekintene a bádog-putrik vagy a vasúti restik népére, majd vissza. A kamera számára idegen mindaz, ami e két végpont között vagy azokon kívül mozgatja a világot – szerencsés nemzetgazdaságokkal, mértékletes magánosításokkal ugyanis nem foglalkozik. Hiányosságaival együtt is el tudja azonban hitetni: messze nem ez a létező világok legjobbika.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9305