KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Véres aratás

Bori Erzsébet

Semmi sincs olyan tartalmas, mint a B-szériás mozi. Van abban minden, ami az utóbbi tíz évben legalább egy fél sikert hozott a vásznon. Kilenc menő témából sodorják a cselekményét, nyolc látványos helyszínen forgatnak, hétszeresen motiválják a szereplők tetteit, és ha megölnek valakit, az mindjárt öt halállal hal. De a másodvonalbeli filmet mégis arról lehet a legbiztosabban felismerni, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond.

A Véres aratás Nick Nolte ide, Melanie Griffith oda, hamisítatlan B-szériás mozi. A főcím alatti képek a legígéretesebbek: Mr. Malkovich vetkőztet dúskeblű barnát fekete-fehérben. Sajnos kisvártatva kezdődik a film, ami színes, fényes és zajos. Van itt minden, mint a karácsonyfán, dögös zsaruk és csúf gengszterek, gonosz katonák és rohadt FBI-ügynökök, szenvedélyes románc és igaz férfibarátság, válságba jutott szerelmi házasság, titokban filmrevett pásztorórák, sugárbetegség, atomtudós, atombázis, atomtitok.

A szálak a sivatagi top secret katonai területre vezetnek, itt őrzik a nagy titkot hét pecsét meg egy rossz lakat alatt, ide csak az nem jön be, aki nem akar, ajtóból elzavart hőseink két kanyar után bemennek egy kapun, de bejáratos ide a gyönyörű prostituált is, mi több, dolga végeztével még bóklászik is a bázison (ezen később rajtaveszt).

A Véres aratás alkotógárdájából – a sztárokat is beleértve – az operatőr és a dizájner az, aki felsőbb osztályba léphet. A filmidő a barnásszürke ötvenes évek, és a látványtervező már-már zseniálisan játszik rá a premodern (érts: hatvanas évek előtti) korszaknak a harmincas-negyvenes évekével rokon tárgyi világára, melyben még álomszép autók, nőies kosztümök és férfias puhakalapok járták.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=387