KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ismaël szellemei

Kovács Kata

Les fantômes d’Ismaël – francia, 2017. Rendezte: Arnaud Desplechin. Írta: Julie Peyr és Léa Mysius. Kép: Irina Lubtchansky. Zene: Grégorie Hetzel. Szereplők: Mathieu Amalric (Ismaël), Marion Cotillard (Carlotta), Charlotte Gainsbourgh (Sylvia), Louis Garrel (Ivan), Alba Rohrwacher (Arielle). Gyártó: Why Not Productions. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 114 perc.

 

A francia film melodrámákkal híressé vált veteránja, Arnaud Desplechin (Karácsonyi történet, Fiatal éveim) cannes-i nyitófilmjével pályája fontosabb toposzait – múltbéli titkok, családi és művészi konfliktusok, a fiatalság és a nagy szerelmek eltűnése – és természetesen állandó színészét (Mathieu Amalric) is vászonra citálja. Amalric a 2004-es Ha te nem lennél-ben ugyanezen a néven szereplő, szinte azonos figurát játssza, egy középkorú, bohó, depressziós, gyűrött arcú művészt, aki érzékeny alkotói világában éppúgy, mint zavaros magánéletében lázasan, álmatlanul és kétségektől gyötörten bolyong. Életét múltbéli tragédiák és titkok övezik, közben pedig dolgozik legújabb rendezésén („film a filmben”), melynek főszereplője egy többszörös művészi alteregóként (Desplechin/ Ismaël) is értelmezhető kém-diplomata. Ismaël új filmje rendezése közben az asztrofizikus Sylvia szeretője, de váratlanul felbukkan húsz éve rejtélyesen elveszített, és immár halottnak hitt felesége, Carlotta az életükben. A film egyik legmeggyőzőbb jelenetében Ismaël felkeresi Carlotta apját, aki ugyancsak rendező, és akit szintén soha nem hagyott nyugodni lánya eltűnése (a magyar származású, francia újhullámban híressé vált Szabó László alakítja).

A két, stílusát és műfaját tekintve eltérő történetszál (Ismaël a szerelmi háromszög melodrámájában, valamint az általa rendezett kémfilm), az elidegenítő hatások, kamerába mondott monológok, színpadias elemek, gyors hangnembeli váltások miatt zavaros összhatást kelt, nehezen illeszkedik, és maga a sztárparádés párkapcsolati dráma is érdektelen és meglehetősen steril, holott a főszerepeket alakító színészek kiválóak. A rusztikus tengerparti villában játszódó vívódás a két izgalmas nő és a gyötrődő művész között mindvégig kidolgozatlan és steril, ahhoz viszont nem elég hangsúlyosak a tónusváltások, hogy a frivolságán olyan jól elszórakozzunk, mint mondjuk a Vicky Cristina Barcelona vonatkozó szerelmi civódásain.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13640