KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hupikék törpikék

Lovas Anna

The Smurfs – amerikai, 2011. Rendezte: Raja Gosnell. Írta: J. David Stem és David N. Weiss. Kép: Phil Meheux. Zene: Hector Pereira. Szereplők: Neil Patrick Harris (Patrick), Jayma Mays (Grace), Hank Azaria (Hókuszpók), Sofía Vergara (Odile). Gyártó: Columbia Pictures / Kerner Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 103 perc.

Az Így jártam anyátokkal forgatókönyvírói büszkén kihúzhatják magukat, mert ismét bebizonyosodott, hogy egy jó színész önmagában még nem képes maradandót alkotni, csak ha a megírt karakter is megadja a lehetõséget. Az említett sorozat sztárja, Neil Patrick Harris, a Hupikék törpikékben a világ legjelentéktelenebb családi-film színészének hat, hasonlóan a mesefigurák iránti nosztalgiától elvakult sorstársaihoz.

A fantázia nélküli szereplõk mellett még a CGI törpök a legéletrevalóbbak, Aprajafalváról Hókuszpók ármánykodásával és Ügyifogyi hibájából a metropoliszba érkezve sem hagynak fel a törpölõdéssel, minikáoszt okozva New York-i emberbarátaik életében. A törpök mostanra mindössze távoli leszármazottai a legendássá vált belga képregény-õsöknek, könyvbõl kell kikeresniük a múltjukat, ahogy mi is éppen csak, hogy rájuk ismerünk. A kitûzött mondanivalót (a családalapítás prioritását a karrierrel szemben) agyon is csapja az öncélú nagyvárosi ökörködés és a hosszas bulijelenetek, amelyek az aprajafalvi szimbolikus társadalomhoz képest már annyira távol állnak tõlünk, hogy nem találni a kapcsolódási pontot az eredeti hagyományaival. Kellõ humorral és izgalmas kalandokkal mindez menthetõ is lenne, és míg utóbbi tisztességgel meg van oldva, maximum két-három poénon húzzuk mosolyra a szánkat. Ha másért nem is, mert már nagyon szeretnénk érezni a régi mese hangulatát – de erre a törp-dalon kívül nincs túl sok lehetõségünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10785