Láttuk még

A nagymama unokája

Zsilka László

Senkit se tévesszen meg a szokványos történet. Nem az új környezetbe, a nagyvárosba került család beilleszkedéséről van itt szó igazából. Az örmény tájakról Leningrádba csöppent Dávid bűnt követ el, ha nem is a tételes jogba ütközőt. Az erkölcsi normákat sérti meg, szinte megbocsáthatatlanul. Árulója lesz egyetlen barátjának, annak a kislánynak, aki egyáltalán szóba áll vele új osztálytársai közül. A kislány is idegen még, a két kitaszított véd- és dacszövetséget köt egymással. Csakhogy Dávid nem nyugszik bele abba, hogy a többiek elutasítják közeledését. Teljes jogú tagja szeretne lenni a közösségnek: bármi áron. Hogy elnyerje a többiek kegyét, kifecsegi pajtásnője féltve őrzött titkait. A kislányt az osztály megszégyeníti, kigúnyolja. Dávid rádöbben arra, hogy mit tett, bűntudat gyötri, vezekelni akar. Belefekszik egy jeges tóba és súlyos beteg lesz.

A rendező, Adolf Bergunker eddig a pontig remekül vezeti a cselekményt, a gyermekszereplők lélekrajza pedig egyenesen mesteri kézre vall. Ezért hat furcsának és erőszakoltnak a boldog vég, a minden-jóra-fordul befejezés. Motiválatlan és önkényes egy, a felépült Dávid vezérletével megvívott kosárlabda-mérkőzéssel feloldani a konfliktust. Mert néhány „csontnélküli” kosárral nincs elintézve semmi. Még akkor sincs, ha az elárult, a többi gyermektől különböző, és ezért a partvonalon túlra helyezett kislány is összeveri a tenyerét Dávid produkciója láttán.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 52. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7343

Cikk értékelése:

szavazat: 1097 átlag: 5.52