KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/szeptember
FRANKENSTEIN VISSZATÉR
• Sepsi László: A legenda húsa Mary Shelley Frankensteinje
• Varró Attila: A tökéletlen trükk James Whale rémfilmjei
• Barkóczi Janka: A Frankenstein-együttható Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Barkóczi Janka: A Frankenstein-együttható Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Báron György: Szörnyek évadja Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv
NOLAN&NATALI
• Géczi Zoltán: A könyörtelenség színháza Új raj: Vincenzo Natali
• Schreiber András: Felhő a feje fölött Christopher Nolan
MAGYAR MŰHELY
• Deme Tamás: A szelíd lázadók Dárday István és Szalai Györgyi
• Dárday István: Hogyan kezdett új életet Préri János?
• Szalai Györgyi: Hogyan kezdett új életet Préri János?
KORDA ZOLTÁN
• Takács Ferenc: Az örök második Korda Zoltán
• Kriston László: A szerencse fiai? Beszélgetés David Kordával
FILMISKOLA: A MOZGÓKÉP
• Gelencsér Gábor: Kompozíciók sodrás(á)ban Az el-rendezés művészete
• Varró Attila: A négy mesterlövész Filmkép a tévében
• Margitházi Beja: Térzavarból képerő Fahrt és zoom
FRANCIA KÉPREGÉNYFILM
• Bayer Antal: Édes Adél Luc Besson: Adèle és a múmiák rejtélye
• Nagy Krisztián: A Goscinny-örökség Új francia képregényfilmek
• Barkóczi Janka: Iráni hímzések Marjane Satrapi: Asszonybeszéd
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Tarts Keletnek! Wiesbaden
KÖNYV
• Baski Sándor: Könnyed horrortánc Stephen King: Danse Macabre
SPORTMOZI
• Ardai Zoltán: Padlón mindannyian A bokszmúlt képei
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Szelíd motorok Groó Diana: Vespa
• Kolozsi László: Üdvözlégy Baarìa
MOZI
• Schreiber András: Mamut
• Barkóczi Janka: Örökifjak
• Varga Zoltán: Mary and Max
• Forgács Nóra Kinga: Kövéren szép az élet
• Schubert Gusztáv: Turné
• Gyenge Zsolt: Mese a szerelemről
• Varró Attila: Babylon AD
• Sepsi László: Varázslótanonc
• Baski Sándor: Salt ügynök
• Parádi Orsolya: Bogyó és Babóca
DVD
• Pápai Zsolt: Újraszámlálás
• Varga Zoltán: Földrengések zongorahangolója
• Sepsi László: Dante: Pokol
• Alföldi Nóra: Lódító hódító

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Aleksander Jackiewicz

Ábrán

 

Aleksander Jackiewicz-csel olyan embert vesztett el a lengyel filmélet, akinek munkássága nélkül hazájában ma aligha beszélhetnének elméletileg igényes, magas színvonalú kritikáról. Több évtizedes pályafutása alatt elsősorban ő vetette meg ennek a sokáig képlékeny műfajnak az elméleti alapjait.

Az 1915-ben született Jackiewicz művészettörténésznek, illetve irodalmárnak készült, s csak fokozatosan, harmincéves életkora táján kanyarodott el a film felé. Filmtörténetet és -elméletet adott elő a łódzi főiskolán – ahol mások mellett Andrzej Wajda is tanítványai közé tartozott –, majd Varsóban. A két főiskolán kívül „civilek” közé, mindenhová, ahová hívták, ellátogatott. Gyakran beszélt papír nélkül, teljesen szabadon, s ezzel a lebilincselő képességével – csakúgy, mint vonzó, reneszánsz egyéniségével – nemcsak a szakmabelieket és a megszállott mozirajongókat, hanem egészen más érdeklődésű és foglalkozású embereket is maga köré gyűjtött. Óráin, előadásain mindig hangsúlyozta, hogy a film művészet és tömegkultúra egyszerre.

Az ötvenes – hatvanas évek fordulóján a Film című hetilap főszerkesztője lett, minek köszönhetően a lap virágkorát élte át ebben az időszakban. Itt, ebben a szerkesztőségi műhelyben forrta ki magát éles viták és véleményütköztetések közepette a lengyel filmkritika.

Az 1959. évi cannes-i fesztiválról hazatérve a világon is az elsők között fedezte fel a francia új hullám értékeit, az egyetemes filmművészetet megújító törekvéseit. Élete végéig kutatta az irodalom és a film kapcsolatát. Már első, Gorkij és a film című tanulmánya témájául is ezt választotta, hogy utóbb A film mint a huszadik század regénye, valamint Az irodalom és a film veszedelmes viszonyai című műveiben kristályosítsa ki fejtegetéseit.

Halálával a lengyel filmelmélet- és kritikaírás hőskorszaka zárult le.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4941