Láttuk mégBölcsek kövéreHarmat György
1963-ban Jerry Lewis, Amerika egyik legnépszerűbb komikusa (nálunk akkor szinte teljesen ismeretlen, hiszen nem játszották egyetlen filmjét sem) megrendezte az ütődött professzort, saját – kettős – főszereplésével. Az alapötlet nem új: egy tudós kipróbálja magán azt a csodaszert, melynek létrehoztán éppen fáradozik. Kialakul egy másik Énje, s ettől kezdve dupla személyiségként él tovább.
1996-ban Eddie Murphy (világszerte népszerű komikus, nálunk is) egy Shadyac nevű úrral megrendezteti a Lewis-produkció remake-jét, saját – többszörös – főszereplésével. A cím marad: The Nutty Professor. (A magyar cím nem ennek fordítása, a legjobb, ha nem is említjük.) Murphy átiratában a tudós kövér, minden képzeletet felülmúlóan kövér. Eme alak nemcsak a tökélyre fejlesztett „testmaszk” miatt válik emlékezetessé, hanem annak okán is, hogy a színész pompás karaktert domborít belőle. A „varázsital” hatására létrejött sovány Én jóval szokványosabb: az a fékezhetetlen mitugrász, akinek a Murphy-figurát eddig ismertük, csak szükségtelen túljátszásokkal. S ha ez mind kevés: ő alakítja a professzor egész – nem éppen szalonképes – családját.
Jópofa és erőltetett, szellemes és szellemtelen jelenetek váltják egymást, ügyesek a trükkök, ez idáig rendjén is lenne, ha a film kevésbé volna alpári. A kövérség mellett ugyanis a másik alaptéma: a szellentés. Mégpedig páratlan variációgazdagsággal érkezik gyerektől és felnőttől, ebédlőasztalnál és utcán, kicsiben és nagyban (a King Kong-méretű alfél támasztotta szélvihar), beszélnek róla és hallatják, sőt... Szeretném remélni, nem ennek köszönhető, hogy e produkció a komikus legnagyobb kasszasikere évek óta. Az ilyféle motívumok művészi felhasználása lehet indokolt (John Waters, Monty Python stb.), az ízlés Murphy-féle alászállása most azonban egyszerűen siralmas.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1223 átlag: 5.42 |
 |
|
